A melléknap olyan légköroptikai jelenség, mely a halójelenségek körébe tartozik, lényegében a fénytörésen alapul. A levegőben levő hatszögletű jégkristálylapokon megtörő fény hozza létre ezt a légköri fénytüneményt.
Ilyen jégkristályok leggyakrabban magas-szintű fátyolfelhőkben alakulnak ki. A kristályok prizmaként térítik el 22 fokos szögben a Nap fényét, ezért az így kialakuló jelenségek általában a napkorongtól 22 fokos távolságra helyezkednek el, 8-12 kilométeres magasságban.
A melléknapok mindig a napkoronggal azonos magasságban figyelhetők meg. Kedvező esetben a Nap mindkét oldalán látható, kb. ugyanolyan távolságban (22°), mint a halókör. A jelenség gyakran színes, a színek a napkorongtól távolodó sorrendben: piros, sárga, kék és zöld. Ritka esetben akár fehéren is világíthat második Napként.
A magyar nyelvben több elnevezését is ismerhetjük, mint “vaknap”, esetleg “cimbora”. Régi népi megfigyelés szerint, csakúgy, mint a 22-fokos halót, a melléknapot is az időjárásváltozás hírnökének tartották.
A melléknap a légköroptikai jelenségek között nem számít ritkának, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden egyes alkalommal feltűnő. Sokkal inkább halvány, rövid ideig észlelhető, és így csak azok veszik észre, akik tudják, mit érdemes keresni az égbolton. Ehhez pedig legjobb a nyílt terep, mint például a Kardoskúti-puszta, ahol jól megfigyelhetők az ilyen tünékeny látványosságok.
