Azt mindenki tudja, hogy milyen fenyőt érdemes karácsonyfának választani, és hogy miből készül az adventi koszorú. Azonban manapság, így karácsony előtt, több grincsfát látni a virágüzletekben és a piacokon, mint adventi koszorút. A grincsfa-őrületet egy mesefilmnek köszönhetjük, és ezt kihasználva népszerűsíthetjük a növényt is, melyből a grincsfák nagy része készül.
Ez a növény a zanót, viszont ez így elég általános fogalom, hiszen nagyon sok faj létezik a zanótfélék között. Pontosabban a zanótok a pillangósvirágúak családjába, ezen belül a zanótfélék nemzetségébe tartoznak. Közülük is legáltalánosabb a közönséges seprűzanót vagy seprőzanót (latin nevén Cytisus/Sarothamnus scoparius), amely alapanyagként szolgál a karácsonyi díszhez.
A seprűzanót szürkés-zöld, hosszú vesszejű, évelő cserje, tehát nem fa, hanem lágyszárú növény. Levelei aprók, nyél nélküliek, tojásdad alakúak, és nagyrészük már virágzáskor lehull.
Sárga, illatos virágai a vesszők teljes hosszában május-júniusban nyílnak. Gyorsan növő, fagytűrő növény, de mészkerülő, ezért Magyarországon a nyugati országrész területeinek savanyú talajain őshonos.
A növény minden része enyhén mérgező, de feldolgozva gyógyhatása érvényesíthető. Szív- és érrendszeri panaszok, alacsony vérnyomás, visszérbetegség kezelésére használ, de csakis késztermékként ajánlott.
A zanót nem örökzöld, ahogy helyenként tévesen említik, csupán a vesszőszerű ágai maradnak télen is zöldek, így ebben az évszakban is dekoratív növény.
A seprűzanót vagy régiesen seprőzanót nevet azért kapta, mert régen vesszőiből seprűt fontak. Hasznosítása egykoron többrétű volt, a rostokból textíliát készítettek, a kérget bőr cserzésére, leveleit sör ízesítésére használták fel. Manapság sokszor találkozhatunk vele az autópályák töltésein, mivel gyökérzete futóhomok megkötésére is alkalmas.
Így, botanikai ismeretekkel felvértezve kívánhatunk boldog, grincsfás karácsonyt mindenkinek.
Váncsa Klára, ökológus
