Az ötlet Christian Eigner saját dobtémáiból indult. A zenész évek óta dolgozik hosszú, fokozatosan építkező kompozíciókon, amelyekből a pandémia idején kezdett önálló zenei világot formálni. Nem újabb dobshow-t akart, hanem olyan zenét, amelyben a ritmus nem kíséri, hanem meghatározza a kompozíciót.
Ehhez találta meg Riederauer Richárdot, a Magyar Nemzeti Férfikar vezetőjét és karmesterét, aki Eigner dobkompozíciói köré zenekari és férfikari hangszereléseket épített. A végeredményben az elektronika, a klasszikus zenei gondolkodás, az improvizáció és a könnyűzenei megközelítés találkozik.
„Nem dobprodukciót akartam dobosoknak. Zenét akartam létrehozni – olyan zenét, amelynek az alapja a hipnotikus dob, de amely ennél sokkal tovább tud menni” – mondta Eigner. A közös munka során hamar kiderült, hogy a két alkotó hasonlóan gondolkodik a zenei kísérletezésről. Eigner szerint szinte azonnal megtalálták a közös hangot.
„Amikor találkozol valakivel, aki ugyanazon a hullámhosszon van, mint te, azt rögtön tudod. Mindketten nagyon szenvedélyesen szeretjük a zenét. Valószínűleg zeneileg mindketten egy kicsit őrültek vagyunk. És ezt hallani is lehet.” Az Orchestrified Pulse egyik fontos sajátossága, hogy nem minden pillanata kötött. A zenekar és a férfikar megkomponált struktúrában dolgozik, Eigner azonban szabadon improvizálhat a kijelölt zenei pontok között. Így az előadás minden alkalommal más irányt vehet.
„Ha pontosan tudom, mit kell játszanom, akkor nem tudok repülni. Tudom, honnan indulok, és tudom, hová kell eljutnom, de azt, hogyan jutok el egyik pontból a másikba, hagyom megtörténni” – fogalmazott a dobos. A projekt első felvételei már elkészültek a Pannonia Stúdióban, a Hungarian Studio Orchestra és a Magyar Nemzeti Férfikar közreműködésével. A november 26-i budapesti bemutatót további európai fellépések követhetik.
Hogy pontosan milyen műfajba fér bele az Orchestrified Pulse, azt egyelőre talán felesleges is eldönteni. Eigner szerint ugyanis nem az számít, milyen címkét kap a zene, hanem az, hogy mit vált ki a hallgatóból. Riederauer pedig az első közös anyag meghallgatása után úgy érezte, már önmagában ezért az együttműködésért megérte belevágni:
„Amikor először meghallottam, amit együtt létrehoztunk, azt gondoltam: kész. Ha ez lenne az egyetlen alkalom, amikor együtt játszunk, akkor is hálás lennék érte.”
