– A minap egy barátnőm is beállt mellém segédmunkásnak, mert már egy jó ideje úgy érezte, hogy nagyon kiszívja az irodai munka – meséli Bánhegyi-Kómár Marica. – De előre figyelmeztettem, itt 25 kilós ragasztós zsákokat kell majd pakolni. És jött! Velem volt egy fél napot; noha azt mondta, többet nem bír, mert ez egy nagyon nehéz meló, de nagyon jól érezte magát.
No de hogy kezdődött az egész, hogy a néhány grammos tollak helyett negyed mázsás zsákokat emel ez a látszólag törékeny fiatal nő. Kiderül.
– Viszonylag nagy, 125 négyzetméteres házban élünk – fűzi hozzá. – Amikor két éve egy szeptemberi napon bejelentették, hogy felemelik a rezsit, akkor nagyon szomorúan mentem haza apukámhoz, Csorvásra. (Marica férje akkoriban már egy éve Németországban dolgozott; a kisfiával egyedül tartották itthon a frontot.) „Apa – mondtam neki –, kértem egy szigetelő cégtől árajánlatot, akik négy és félmillióért megcsinálják a házat”. Tudni kell, akkoriban zajlott a 3+3 milliós állami támogatás, és emiatt nagyon fölmentek a munkadíjak, az anyagárak. Hozzátettem, egy másik vállalkozó 3,8-ért vállalja a munkálatokat. „Hát kislányom, ez most ennyi” – jegyezte meg.
Fotók: Bánhegyi-Kómár Marica Facebook oldaláról
Majd épphogy hazaért Csabára, édesapja csak annyit mondott a telefonba: „Rendeld meg az anyagot, és én majd lépésről-lépésre mindent elmondok!”. Azt tudni kell, hogy Marica papája 10 évig segédmunkás volt egy kőműves mellett. Szállóige a családban: apuka egy manila madzaggal és egy pájszerrel mindent meg tud javítani. „Mit szólnál hozzá, ha mi ketten együtt megcsinálnánk?” – kérdezte. Csak az volt a probléma, hogy az édesapja nem sokkal korábban egy szívműtéten esett át. „Kislányom, bízz bennem, de főleg magadban!” – adta ki az ukázt.
– Azt követően egy hétig éjszakánként csak a szigetelésről tanultam – folytatja. – Megtudtam, hogy milyen ragasztót használjak, hány centiméter vastagságú szigetelő lemezt érdemes választani, hány kiló ragasztóval kell számolni egy négyzetméterre… stb. Végül három online shopból 980 ezer forint értékben lerendeltem az anyagokat. Hamarosan megérkezett egy teherautó, a platóján 38 zsákkal. A fuvaros azt kérdezte, „Hol vannak a segítők?” „Azok nincsek.” „Már pedig én aztán le nem pakolom őket, különben is fehér cipőben vagyok.” „Ha adok egy tízest?” „Ugyan má’!” „Tudod mit?!!”, mondtam dühösen, és levettem a körömcipőmet, felvettem egy melósruhát, fölkötöttem a hajam és magam pakoltam le a 38 darab 25 kilós zsák ragasztót. De akkor már úgy szidtam azt az embert magamban, hogy szerintem már idegből csináltam.
Kérdésemre, mit sportol, elmondja, 2019 óta úszik, fut, kerékpározik. Megesik, hogy hétvégenként kifut Csorvásra Békéscsabáról a szüleihez a férje és a kisfia kocsival pedig utána, így érkeznek a családi ebédre.
– Apu szájbarágósan mindent elmondott. Ahogy említettem, frissen szívműtött volt, így én mentem fel a létrára, állványra. Közben megtanította a vezetősín felrakást, hogy milyen a jó ragasztó állaga, illetve milyen fontos a függő- és a vízszint vagy a hálót miképp ültetjük be az anyagba. Azonfelül 1200 dűbelt ütöttem be – mindezt minden délután, amikor a könyvelő munkámmal végeztem. Másnap pedig alig bírtam felemelni a karom, hiszen egy nagy ütvefúróval kellett dolgozni. De négy hétvége alatt elkészült a ház – mondja.
Azt követően "kedvet kapott a tyúkhúsra". Idővel megtalálta egy hő- és hangszigetelő tanfolyam, amely tavaly novemberben indult, és most nyáron lett vége.
– A vizsgára munkaruhában, bakancsban, vödörrel, centivel, sniccerrel kellett érkezni – folytatja. – Mivel elméleti résszel kezdődött, így kisminkelve érkeztem a 47 férfi közé. Majd szóltam a vizsgabiztosoknak, hogy nekem gyorsan végeznem kell, mert kora délután a fővárosban még lesz egy adóvizsgám is. Az elméleti után kimentük egy csupasz házhoz, hogy leszigeteljük a homlokzatot. Mindenki állt ott, mint egy lakodalomban, és csak néztek ki a fejükből. „Na basszus! – gondoltam –, ha nem veszem kézbe az irányítát, nem végzek időben!”.
Ekkor határozottan rájuk szólt, hogy „Jó! Ebben a csoportban itt vagyunk 23-an, és akkor minden falhoz odamegy hét fiú! Én keverem a ragasztót, ti vigyétek a táblákat az indítósínt és kezdjünk neki!
– Ha láttad volna őket: hetes csoportokba igazodtak és megkezdődött a munka. Néha túl határozott vagyok a velem dolgozókkal, de most igazán jól jött. Még Pestre is időben odaértem és az adózás vizsgám is igen jól sikerült – tette hozzá.
Az egyik sráccal azóta már közös cégük van. A vizsga után két héttel, szinte alighogy elkezdtek dolgozni, megkereste őket egy csabai fővállalkozó, és egyszer csak azt vették észre, hogy 42 fokban, 11 méter magasan szigetelnek. Marica egy hét alatt hét kilótól szabadult meg. (Előtte-utána képek?)
– A lényeg az, hogy egy akadályban nem a rosszat kell látni, hanem arra kell gondolni, hogy lehet, az lesz a következő út az életedben. Ha egy kicsit rögösebb, nehezebb is az út, de a te utad. Szeretem a szigetelést csinálni, szervezni, tervezni, egyeztetni és a végeredményben gyönyörködni. De azért nagyon figyelek, hogy amikor a munkásruha is van rajtam ne vesszen el a nőiességem. Ezzel együtt nagyon szeretem az irodában az ügyfeleket, a papírmunkát, a zsizsegést, azt, hogy szépen kiöltözök, a frizurám kész van, körömcipőt hordok. Miközben bebizonyítottam a szüleimnek, férjemnek és a fiamnak, hogy majdnem mindenre képes vagyok.
