A citera és ő – Trézing Gábor a csabai citerakészítő

– Idővel eltanultam tőlük a citerázás alapjait – meséli Trézing Gábor. – Nagyon megszerettem a játékot a hangszeren, és még a sorállományúként vettem egy, a Szegedi Ládagyár által készített tenor citerát. Majd alakítottunk egy triót, és többször felléptünk különböző zászlóalj-rendezvényeken.

A leszerelését követően – mezőgazdasági gépésztechnikusként – belevetette magát a mindennapi megélhetését biztosító munkába, így a zenélés teljesen a háttérbe szorult. Majd csak a kétezres évek elején támadt fel benne a muzsikálás iránti vágy, de a régi citeráját igencsak megviselte az idő, így nekifogott, hogy újat vásároljon.

Forrás: Trézing Gábor

– Hiába kerestem, kutattam, nem találtam hangszerkészítőt, akitől megvásárolhattam volna a vágyott hangszert – teszi hozzá. – Míg egy alkalommal hozzám nem került egy kis időre egy prím citera. Mivel hatalmas önbizalmam volt, egyszerű szerkezetnek láttam, lerajzoltam, leméreteztem, és nekiláttam, hogy készítsek magamnak egyet. Természetesen mindenfajta hangszerkészítői tudomány tapasztalat nélkül. Meg is lett az eredménye! Csapnivaló, majdhogynem használhatatlan hangszer sikeredett elsőre.

De nem adta fel! Újra és újra hozzáfogott, és a saját hibáiból okulva, máshonnan összecsipegetve értékes információkat, amolyan autodidakta módon dolgozott, és fejlődött. Mígnem eljutott addig, hogy a fővárosba elvitte minősíttetni a munkáit a Népi Iparművészeti Tanács Bíráló Bizottsága elé. És a hangszerek megkapták a „Kiváló minőségű népi-népművészeti termék” minősítést.

A mindennapi munkája mellett a szabad idejében folytatta a citerák készítését. Egyre finomodott a kidolgozásuk, egyre jobb hangzású darabok kerültek ki a keze alól. Hiszen mindig fejlesztett, újított valamit.

Forrás: Trézing Gábor

– 2007-ben ismerkedtem meg Németh Jenővel – folytatja –, akinek az életútja összeforrt a fával, a citerával, a zenével. Ennélfogva rendkívül széleskörű ismeretanyaggal bír a faanyagokról, a húrokról, azok rezgéseiről, az azokat befolyásoló tényezőkről és az akusztikus hangszerek felépítésének törvényszerűségeiről. Ő számtalan saját készítésű citeráján kísérletezik, hogy visszaigazolódnak-e az elméletek a gyakorlati megvalósulásban is.

Megirigyelve Németh Jenőtől a sajátos hangszekrények építésének módszerét, segítséget kért tőle, és ezzel a háttértámogatással elkészítette az általa tervezett fenekelt akusztikus citerát. Már az első darab is kiválóan sikerült; majd bemutatta a mentorának, aki nagy elégedettséggel szemlélte, tapogatta, próbálgatta, pengette. Majd végezetül annyit mondott: „Gratulálok, ez egy mesterhangszer! Akár egésznap elzörgetném!”

Galéria

***

Az akusztikus citerája faanyagait a fák rezgésszáma alapján válogatta össze. A tető anyaga egyenes, sűrű évgyűrű szerkezetű, egyenes szálirányú fenyő, az oldalak kőrisfa, a fej, és a hátsó tőke gőzölt bükk, a fenék nyárfa. A kottafa és a menzúra talpak mahagóniból, vagy merantiniből készülnek. A tetőnél nagyon fontos, a sűrű, egyenes vonalú évgyűrű, amelyek megszakítás nélkül futnak végig a tető egész hosszában.

Ugyanis az évgyűrűk anyaga rendkívül kemény, és ez által úgy viselkednek a fenyőfában, mint megannyi húr, ez adja a nagyon jó rezgését. A tetőhöz, a fenékhez és az oldalakhoz 2.5-3 milliméter vastagra gyalult falemezt készít. Az alkatrészeket ragasztóval köti össze. Többféle merevítő, és „lélek” van beragasztva a hangláda belső felületére, amely részben erősíti a vékony falemezeket, részben a hangzását javítja. A citera lakkozásával csínján bánik, mert nézete szerint a vastag lakkréteg eltorzítja a faanyag rezgését, ezáltal a hangszer hangját.