Harmadik helyen a nagyobb folyóvizek márnazónáját és a dévérzóna erősebb sodrású szakaszait jellemző bagolykeszeg végzett, megszerezve a szavazatok 20 százalékát. A védett széles durbincsra, amely csak a Duna, a Dnyeper és Dnyeszter vízrendszerében él, a szavazók 25 százaléka voksolt, így második lett. Az első helyet, 55 százalékos abszolút többséggel, a vizeinkben nagyon elterjedt és így sokak által ismert bodorka szerezte meg.
A bodorka nem nagy termetű, de széles körben elterjedt pontyfélénk. Az alsó úszói többnyire rőtes-pirosas színűek, ezért gyakran összetévesztik a vörösszárnyú keszeggel. Erre az is okot ad, hogy mindkét faj szemgyűrűje többnyire narancsszínű. A vörösszárnyú keszeg hátúszója azonban sokkal hátrébb kezdődik, mint a hasúszói, ami alapján biztosan megkülönböztethető.
A bodorka táplálékát zömmel kisebb gerinctelen állatok, férgek, alsóbbrendű rákocskák, puhatestűek alkotják. A nyugodt, vízinövényes élőhelyeket kedveli, így a kisebb-nagyobb csatornákban is gyakori. Kisebb számban a folyók dévérzónájában is előfordul, itt azonban általában kevésbé színes, ezért például a tiszai példányokat a halászok fakó keszeg névvel illették. Beirdalva, paprikás lisztben megforgatva és jól átsütve az íze kitűnő.
Forrás: Magyar Haltani Társaság
