Sík Ferenc 1931. március 25-én született békéscsabai polgári családba, négy testvér legidősebbjeként. Ő, és még két testvére is Sebosik névvel látták napvilágot, édesapjuk csak 1936-ban folyamodott a tót név magyarosításáért és így lett a család Sík.
Békéscsabán középiskolás volt, amikor a tanári karba került Rábai Miklós, aki megalakította a Batsányi János néptánc együttest, amelyben ő is táncolt. 1947-ben az Országos Néptánc Versenyen elsöprő sikert aratott Rábai Miklós csoportja, akit ezt követően felkértek, hogy Budapesten alakítsa meg az Állami Népi Együttest. Magával vitte kedvenc szóló táncosát, akit a tánckar vezetésével is megbízott. A szilaj Kisbojtár számos külföldi – köztük kínai – turnén kápráztatta el nézőit.
Békéscsabai érettségit követően az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar, történelem, francia szakos tanári diplomát szerzett 1957-ben. Az aktív táncot követően felvételt nyert a Színház – és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakára Nádasdy Kálmán osztályába, ahol 1963-ban diplomázott. Színházi tevékenysége három nagy egységre bontható: Pécs, Gyulai Várszínház, Budapesti Nemzeti Színház.
Első szerződése az egri Gárdonyi Géza színházba szólította. 1965-ben a Pécsi Nemzeti Színház rendezője, majd 1975-től főrendezője. Munkásságának köszönhetően a színház „aranykorát” élte. Ebben az időszakban az élő magyar dráma egyik legfontosabb hazai műhelyévé vált, Sík Ferenc és Czímer József dramaturg munkájának eredményeként.
Illés Gyula Tiszták 1969. decemberi ősbemutatója volt a kezdete annak a közös munkának, amely az írót a színház „házi-szerzőjévé” tette. Ebben az időszakban húsz magyar dráma bemutatójára került sor. – a teljesség igény nélkül – Örkény István, Hernádi Gyula, Garai Gábor, Csák Gyula, Páskándi Géza, Spiró György, Sárospataky István Táncpestis rendezése nemzetközi visszhangot kiváltó előadás volt.
A kortárs írók mellet a fiatal rendezőket indított el a pályán, Paál István, Karinthy Márton, Szegvári Menyhért, Konter László aki később évekig a színházunk igazgatója is volt.
1973 és1994 között a Gyulai Várszínház művészeti vezetője. Szívének „legkedvesebb gyermeke”. A magyar dráma műhelyévé és határon túli szerzők és rendezők bemutatkozásának helyszínévé tette a nyári színházat. Tevékenysége alatt fénykorát élte és nemzetközi hírűvé váltak programjai. Országos hírű művészek léptek föl. Akkor hívott határon túli művészeket, amikor az még „tiltott” volt. Nem írta ki a plakátra a neveket, de fellépési lehetőséget és gázsit adott a „turista útlevéllel” érkezőknek.
1982-től haláláig a Magyar Nemzeti Színház rendezője, ’91-től főrendezője. Sík Ferencnek itt kezdett igazán meggyűlni a baja a politikával (bár már 1982-ben várományosa volt a Nemzeti igazgatói posztjának, de politikai döntésként végül nem ő kapta). Nevéhez fűződnek Sütő András drámáinak nagy sikerű bemutatói. 1983-ban megalakult az önálló Katona József Színház, a kulturális vezetés jóváhagyásával a színház „derékhadát” elvesztette, maradtak a nagy-öregek és az egészen fiatalok. Sík Ferenc olyan előadásokat rendezett, amelyekben a fiatalokat beépítette a társulatba (Romeo és Júlia), a korábbi betiltást követően elsőkén tűzte műsorra a Velencei kalmárt. Itt indult a pályája többek között Bubik Istvánnak, Kubik Annának, Funtek Frigyesnek, Kalocsay Miklósnak, Kováts Adélnak, Mácsai Pálnak, Peremartoni Krisztinának.
Időnként kirándult a film és tévé világába. Imádta az élet élvezetéről szóló műveket, ennek köszönhető, hogy egyetlen mozifilmje Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül c. művének filmvászonra vitele volt (1978). TV filmeket is rendezett: Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Szirtes Jánossal, mint társrendezővel együtt TV filmet készített az Advent a Hargitán-ból.
A Jókai színházban az ő kezdeményezésére indult el 1992-ben Magyarország első vidéki felsőfokú színészképzője, a Regionális Színházművészetért Alapítvány Színiiskolája. A több névváltozáson és fenntartóváltozáson átesett Színitanház növendékei képezik a társulat gerincét számos szakmai kitüntetés birtokosai.
Sík Ferenc „sajátos” reneszánsz személyisége volt a magyar művészeti életnek. Táncos múltjának „köszönhetően” nem bírta a zárt cipőt papucsban, derékig kigombolt ingben járt, oldalán az elmaradhatatlan „szimatszatyorral”, Nagyon ritkán lehetett nyakkendőben látni. Leginkább csak akkor, amikor munkásságát elismerő díjait vette át, ezek a következők: Jászai Mari-díj (1970), Érdemes művész (1975), Kiváló művész (1985), Kossuth-díj (1994), Magyar Örökség díj, posztumusz (2006).
Örökös tagja lett a Pécsi Nemzeti Színháznak, a Gyulai Várszínháznak, a Nemzeti Színháznak, végül, de nem utolsó sorban posztumusz az Állami Népi Együttesnek. Békés megye Önkormányzata díjat alapított a tiszteletére, amit minden nyáron Gyulán ítélnek oda és adják át.
A Jókai színház tisztelegve emlékének, születése 80. évfordulóján róla nevezték el az Ibsen-ház egyik oktatótermét. Mellszobrát, Mladonyiczky Béla alkotását a Színházi Világnapon a Jókai Színház színpadán avatták fel. 2016-ban, a 85. évfordulón a korábbi Ibsen Stúdiószínházat Sík Ferenc Kamaraszínházzá nevezték át.
