A vízi botpoloska a sekély állóvizek lakója. Vékony, hengeres, karcsú testű, ragadozó rovar. Testhossza 3-4 centiméter, melyhez csatlakozik a potroh végéből kiálló, mintegy 2 centiméter hosszúságú légzőcső. Testfelépítése kiválóan alkalmas arra, hogy elrejtőzzön a vízinövények között, s onnan csapjon le gyanútlan zsákmányára. Szürkés-barnás színe szintén segíti őt a rejtőzködésben.
Első pár lába fogóláb, ami némileg hasonlóvá teszi az imádkozó sáskához. Ezekkel a fogólábakkal függőleges irányban csap le áldozatára. Nagyon fürgén mozog, így még a leggyorsabban úszó búvárpoloskákat is el tudja kapni. Főként halivadékokat, rovarlárvákat, búvárpoloskákat, rákokat, ebihalakat zsákmányol.
A vízi botpoloska légköri oxigént fogyaszt, mégpedig úgy, hogy két centis légzőcsövét kinyújtja a vízfelszín fölé. Mivel már a petéknek is van légzőcsövük, ezért a nőstények úgy rakják le petéiket a vízinövények levélzetére, hogy a kis légzőcsövek kiálljanak a vízből. Mivel a vízi botpoloska légköri oxigént fogyaszt, így a szennyezettebb, oxigénszegényebb vizekben is megél. Ha azonban az élőhely már nem megfelelő számára, akkor továbbáll, ugyanis repülni is jól tud.
Vízi botpoloskák bárhol, akár egy kis kerti tóban is előfordulnak, de rejtőzködő testfelépítésüknek és életmódjuknak köszönhetően nehéz őket észrevenni. A vékonyabb, másfél-2 centis jég alatt azonban lassabban mozognak, így könnyebben felfedezhetők. A jég alól igyekeznek olyan helyre jutni, ahol nem fagyott be a víz, s így felszínre dughatják légzőcsövüket, azaz oxigénhez juthatnak. Olvashatjuk a Körös-Maros Nemzeti Park hivatalos oldalán.
