Tudomány a takarítás mögött: A fészekrakó ösztön működésben

Mániákusan takarítunk az ünnepek alkalmából? Nem bírjuk elviselni, hogy ne legyen színben összeillő függönyünk, szőnyegünk és bútorunk? Mindenáron csinosítgatjuk az otthont? Lehet, hogy a fészekrakó ösztön munkálkodik bennünk ilyen erősen.

Az állatvilágban is megfigyelhetjük, hogy az élőlények otthont építenek maguknak: a madarak fészket, a rókák vackot, a mókusok odvakat rendeznek be, és még sorolhatnánk. Amelyik állatnak korábban nem volt búvóhelye, ahol biztonságban pihenhetett volna, akkor legkésőbb a tavaszi szaporodási láz kezdetekor addig dolgozik, amíg otthona nem lesz. A lakásunk, házunk a mi emberi menedékünk, ahol magunkra zárjuk az ajtót, behúzzuk a függönyt, és biztonságban, nyugalomban, melegben, önmagunk lehetünk, tisztálkodhatunk, alhatunk, ehetünk, együtt lehetünk. Hogy ez a hely minél otthonosabb, tisztább és szebb legyen, minél inkább kifejezze az egyéniségünket, elemi igényünk, ezért rendezkedünk, takarítunk, vásárolunk bútorokat, kiegészítőket, vagy dekorálunk az ünnepekre.

 

 

Ősi ösztön

A meghitt, lakájos otthon megteremtése nemcsak az állatoknál ösztönvezérelt, de az embereknél is. Ha máskor nem is, a házasságunk elején vagy a terhességünk időszakában a legtöbbünk megtapasztalta, hogy addig nem nyugszik, amíg normális lakás nincs körülötte. Ebbe a „normális” kategóriába persze mindenkinél más fér bele, de alapvetően törekszünk a tisztaságra, ha gyereket várunk, akkor a fertőtlenítésre még inkább, fontos a kényelem, a praktikum, a látvány, a rend, a hangulat, a harmónia, a rendezgetés. A várandós nőknél még pluszban előfordulhat átlagon felüli rendrakás, takarítás, hirtelen mindent át akarunk rendezni, és „semmi sem jó”. Ösztönösen a lehető legnagyobb biztonságra törekszünk, hiszen jó ideig védtelennek számítunk majd az újszülöttünkkel.

 

 

Az elveszített kontroll

A kutatók szerint azonban a biztonság iránti vágy mellett valami másról is szól az erős fészekrakó ösztön. Az otthon berendezése, átalakítása hatalmat jelent egy egész tárgyhalmaz és lakás fölött, ha pedig ezt gyakoroljuk, úgy érezzük, a mi kezünkben van az irányítás. Bizonyos értelemben erről szól a feng shui is: a jó és bőséges élet megteremtésének vágyától, a rossz távol tartásáról. Erre főként feszült, érzelmileg terhelt időszakban van szükségünk, amikor úgy érezzük, kihúzták a lábunk alól a talajt. Még azok is, akik egyébként nem szeretnek takarítani, ilyenkor mégis nagy kedvvel nekilátnak, szortíroznak, zsákolnak, pakolnak, suvickolnak, mert legalább a környezetükre hatással lehetnek. A takarítás és a rendrakás ilyenkor kifejezetten megnyugtató erővel bír, ráadásul a fizikai munka a feszültséget is segít levezetni. A gyermekét váró anyánál még a hormonális hatások is szerepet kapnak, azaz felkészülünk az előttünk álló feladatra, és az ismeretlentől való félelmünket csillapítjuk a rendezgetéssel. Ugyanez megtörténhet más érzelmi vagy hormonális hullámvasúttal tűzdelt időszakban: menstruáció előtt vagy a klimax idején is. Ezen kívül minden bizonytalan helyzet előhívhatja a fészekrakó ösztönt, szakítás, munkahelyváltás, költözés, és még sorolhatnánk.

 

Több tisztaság, kevesebb stressz?

Ha eltekintünk azoktól, akik másoknak igyekeznek megfelelni szép otthonukkal, és feszültségforrássá válik a lakás tisztán, rendezetten tartása, akkor a takarítás megnyugtató. Egy három évvel ezelőtti tanulmány rámutat, hogy a suvickolás megnyugtatja az idegeinket, mert ismétlődő, jól begyakorolt mozdulatokkal jár, és automatikusan működik. Közben gondolkodunk, kiadjuk a dühünket, megéljük a kreativitásunkat, a teljesítőképességünket, vagy épp relaxálunk. Dupla haszonnal jár, hiszen miközben meditatív állapotban súrolunk vagy mosogatunk, teszünk valami jót a környezetünkért, hasznosnak érezzük magunkat.

 

Forrás: Ridikül

Megosztás:

Címke: , ,