A Sebes-Körös, a Körös-Maros Nemzeti Park Kis-Sárrét részterületének legjelentősebb folyója, amely a folyamszabályozási munkák előtt a tájegység vízrajzának alapvető meghatározója, kiöntéseivel annak legfőbb éltetője volt.
Erdélyben, a kalotaszegi dombvidéken eredő folyónk teljes hosszának bő negyedrésze (58,6 km) a magyarországi szakasza, amely teljes hazai szakaszát tekintve Natura2000 terület. A Királyerdőt elhagyó folyó megcsendesedik, Élesd és Mezőtelegd települések között létesített energetikai célú tározókban megpihen, majd onnan szabályozottan - figyelembe véve a levonuló árhullámokat vagy éppen vízhiányos időszakokat - tovább kanyarog a Partiumban, eléri Nagyváradot, majd átlépi az országhatárt. Közigazgatásilag Körösszakál településhez, de földrajzilag Körösnagyharsány tőszomszédságában létesített fenékküszöbig, a duzzasztóig csendes folyású alföldi folyó képét mutatja. A fenékküszöb alatt azonban ismét gyors folyású, már-már hegyvidéki jellegű a folyásképe. Jellemzően a nyári vízállása sekély, vagy a tározónál történő szabályozás miatt olykor ingadozó.
A Sebes-Körös Kis-Sárréti szakaszának ökológia értékét jól jelzi halfaunájának gazdagsága, például paduc, márna, domolykó, balin, magyar bucó, német bucó. A fenékküszöbnél lezúgó és meder-, illetve energiatörő kövek között kavargó és habzó folyó sajátos és kedvelt táplálkozó helye néhány madárfajnak is. Küszvágó csér rendszeresen táplálkozik itt, parti részeken néhány bakcsó is megfigyelhető. Ebben az időszakban olykor három-négy, vagy annál is több kis kócsag is idegyűlik, hogy a gyors vízben olykor felfelé igyekvő halakat zsákmányoljon. A folyót szegélyező fákon pihenő madarak gyors emésztésük miatt hamar elindulnak táplálkozni. Emlékezetes élmény az itt halászó kis kócsagok megfigyelése. Kifejezetten jól tudnak ebben a tájegységen egyedülálló környezetben is boldogulni. Tapogatózva keresik a habzó víz alatti kapaszkodókat, végig feszült figyelemmel és gyors csőrvágással halásznak a surranó táplálékra. Érdekes rivalizálások is megfigyelhetők. Egy-egy madár kifejezetten vehemensen védi halászterületét, nem ritkán egy-egy példány nem csak elüldözi, hanem hosszan kergeti is fajtársát. A táplálkozó helyért vívott harcban alulmaradt szereplő sokszor újra próbálkozik. Ekkor az üldözéses jelenet biztosan megismétlődik vagy az izgága rokontól kissé távolabb, új helyen próbálkozik a halászattal.
Forrás: kmnp.hu
