2016. június 15. Már ezen a napon is bíztatóak az előrejelzések, így megfordul a fejemben egy viharvadászat lehetősége. Másnap, 16.-án aztán szinte álomszerű helyzetet jeleztek a modellek, így rögtön el is kezdtem szervezni másnapra egy túrát. Viszonylag gyorsan meglett a csapatunk, melyhez ezúttal vendégek is (nem csapattagok) csatlakoztak: Tóth Mátyás és Palla Lénárt mellett jómagam (Dávid) és csapatunk fotósa, Czirok Bence is részt vett a vadászaton.
Korán reggel kezdődött a gyülekező, de mivel messze voltunk egymástól, ezért a teljes csapat csak délután 2-3 óra körül állt össze. Eleinte úgy nézett ki, hogy nagyon rövid lesz az idő, de aztán a valós helyzet másképpen alakult.
Orosházától déli irányban várakoztunk egy mezőn, szinte tanácstalanul, nem a várt viharok jöttek, hanem vékony felhőzet kúszott az ország ezen részére, szűrt napsütést eredményezve.
Bukásnak nézett ki a helyzet, radaron semmi aktivitás nem volt, és az égre nézve sem volt túl biztató a kilátás. Elindultunk vissza Orosházára, tankolni, illetve innivalóért. A kútról kijövet viszont óriási zivatarfelhő tárult elénk, ami még nem volt ott, amikor beálltunk a kútra, tehát szinte percek alatt berobbant a légkör.
Itt persze az egész csapat nagyon izgatott lett, szinte előttünk terült el a fenti látvány, ami már első ránézésre is szupercella gyanús volt. Radar és pozíció elemzés, majd megindultunk Szarvas irányába. Nagyszénás határáig jutottunk csak, több idő nem állt rendelkezésre, cselekedni kellett, nagyon gyors mozgású cella volt.
A gyors mozgásnak köszönhetően szinte percek alatt elment mellettünk ez a látványos szupercella. Nagyon közel voltunk hozzá, a csapadékot még éppen odafújta a kifutószél, de csak annyira, hogy ez a videózást és a fényképezést nem akadályozta. A jégsáv mindössze pár km-rel ment el mellettünk, a legjobb helyen voltunk, biztonságban. Pár perccel később már napsütésben néztük a cella hátoldalát.
Az elvonulta után folytattuk utunkat Szarvas felé és kb. 8 km múlva megtaláltuk a pusztítás nyomait is. A legnagyobb jégszemek 3-4 cm-es átmérő körüliek voltak.
A műsornak itt még korántsem volt vége. A radart elnézve délnyugat felől újabb cella érkezett, de mivel időnk nem volt elé vágni, ezért innen figyeltük meg. Azon ritka helyzetben voltunk, hogy az elvonuló vihart és az érkező vihart is egyszerre tudtuk megfigyelni.
Ezután úgy döntöttünk, hogy Kondoros, majd Mezőberény felé vesszük az irányt további kárfelmérés céljából. Kondoroson a nagy mennyiségű csapadék nyomán kívül nagyobb jégre utaló nyomokat nem találtunk. A 44-es mellett megálltunk tyndall jelenséget fotózni, ekkor a radart nézve Szabadkígyós felé siettünk, hogy a délről érkező cellákat megnézzük. A település mellett sikerült is találni a természetvédelmi terület szélén nagy füves pusztát tökéletes panorámával. Mivel kezdett sötétedni, jó lehetőség adódott villámfotózásra, ezekből sikeresen be is gyűjtöttünk jó néhányat. Miután a cellák elvonultak kelet felé, elindultunk haza.
Tiszavölgyi Dávid
-400x225.webp)
