Január 12-ig kell átültetni a hazai jogrendbe az Európai Parlament és a Tanács 2020. december 22-én az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 2020/2184 irányelvét, amely öt fő területet érint.
Az öt fő terület – amelyet a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) sorolt fel a magyarországi települések 2021-re vonatkozó vízminőségi jelentésében – a következő:
- a kockázatalapú ivóvízminőség-felügyelet kiterjesztése a teljes ivóvízellátási láncra az ivóvíz célú nyersvizektől a fogyasztói pontig,
- a vizsgálandó paraméterek és határértékeik felülvizsgálata az új tudományos (technológiai és toxikológiai) eredmények alapján,
- a vízzel érintkező anyagok szabályozásának és engedélyezésének egységesítése az Európai Unió területén,
- a lakossági tájékoztatás átalakítása, fejlesztése az ivóvízbe vetett fogyasztói bizalom erősítése érdekében,
- az ivóvízhez nem vagy csak korlátozottan hozzáférő csoportok hozzáférésének javítása.
– A víziközmű-szolgáltatók negyedévente feltöltik az ivóvízvizsgálataik eredményeit az online adatbázisba, ahol az adatokat a hatóság ellenőrzi és jóváhagyja – írja az ezen jóváhagyott adatokat tartalmazó, 2021-es vízminőségi összefoglalójában az NNK. Mint megállapította, a 2021-ben vizsgált több mint 58 ezer vízminta eredménye 99-100 százalékban megfelelő eredményt adott. Mind 2020-ban, mind 2021-ben is mindössze egyetlen megye, Bács-Kiskun vízellátó rendszerében mutattak ki a szolgáltatott vízben határérték feletti növényvédő szert, az abonyi példánkban kiemelt E. Coli baktérium szempontjából 99,1 százalékos volt az országos szintű megfelelőség, a mangán esetében 90,6 százalékos – a 24 mutató közül a mangáné volt a legrosszabb adat –, a vas esetében pedig 93,5 százalékos.
– Kémiai szempontból évtizedeken át a geológiai eredetű szennyezők (arzén, bór, helyenként a fluorid, valamint az ammónium) jelentették a legnagyobb problémát, de a legjelentősebb az egészségkockázata és az érintett települések száma alapján is az arzén volt. Koncentrációja a 2010-es évek elején még közel 400 településen volt határérték felett. A 2007 óta zajló, említett ivóvízminőség-javító program keretében az ezen összetevők miatt kifogásolt ivóvizű települések többségén befejeződött az ivóvízminőség-javító beruházás, így 2020-ban és 2021 végén már csak tíz településen volt kifogásolható az arzén, a bór vagy a fluorid jelenléte az ivóvízben – írja a Világgazdaság.
A szolgáltatott víz másik fő minőségi problémáját leggyakrabban mikrobiológiai tényezők vagy a fertőtlenítési melléktermékei okozzák. A jelentés szerint az emiatt szükséges kiegészítő beavatkozásokat az érintett üzemeltetők már elvégezték, vagy folyamatosan dolgoznak rajta. A klórozási melléktermékek okozzák az esetenként megjelenő „klóros” ízt vagy szagot, a melléktermék hosszú távú fogyasztás esetén árthat az egészségnek is. Ugyanakkor a 2023-tól hatályos új ivóvízirányelv már további fertőtlenítési melléktermékek (haloecetsavak, klorát) monitorozását is előírja.
Bár az ország nagy részén jellemzően közepesen kemény vagy kemény az ivóvíz, ez közegészségügyi szempontból nem probléma, mivel a kemény víz a szervezet számára hasznos ásványi anyagokat, kalciumot és magnéziumot tartalmaz. Éppen a túl lágy ivóvizű településeken kell más forrásból gondoskodni a megfelelő magnézium- és kalciumbevitelről.
A magánkutak vízminőségét a népegészségügyi hatóság nem ellenőrzi, ott a megfelelő vízminőségről a tulajdonosnak kell gondoskodnia. A 2016-ban érvénybe lépett szabályozás szerint létesítéskor, majd háromévente kell megvizsgálni a víz minőségét. A tapasztalatok szerint azonban a tulajdonosok többsége nem tud erről a kötelezettségéről. A magánkutak vízminőségének értékelésében és a felhasználhatóság feltételeinek meghatározásában a népegészségügyi hatóság nyújt segítséget. A magánkutak sokkal nagyobb kockázatot jelentenek az egészségre ártalmas mértékű nitrit- vagy nitrátszennyezés szempontjából.
Forrás: VG
