Szent László jaminai szobra ötletesen kialakított talapzaton áll. Ha közelről szemléljük, felismerhetjük rajra annak az öt embernek az arcképét, akiket László király uralma idején kanonizáltak. Középen a koronás, tekintélyes személyiség István király, az ifjú herceg Imre, a püspöksüveget viselő pedig Gellért. A Pozsonyi Évkönyv szerint 1083-ban avatták őket szentté. A kompozíció további két, nehezebben azonosítható szereplője Zoerard – más néven András – valamint Benedek remeték. Ők a Felvidék nyugati részén, Nyitra tágabb környékén éltek. Mivel a békéscsabaiak jelentős része felvidéki származású, gesztusértékű a számukra Zoerard és Benedek ábrázolása. László legendája szerint a két remetét is az ő uralma idején kanonizálták. András és Benedek személyében egyszerű emberek is megkapták ezt a magas megbecsülést.
A jaminai Jézus Szíve templom előtt megjelenített Szent László egy templomot tart a kezében. Az uralkodó jelentős egyházszervező munkájának része volt ugyanis, hogy a bihari püspökség központját áthelyezte Biharról Nagyváradra. A mai Békés megye területének jelentős része évszázadokon át a váradi püspökséghez tartozott, ezért is illő, hogy a megyeszékhelyen szobor emlékeztessen a püspökségért sokat tevő királyra. A szobor felállítását szorgalmazó Bielek Gábor apátplébános is hangsúlyozta ezt több mint húsz évvel ezelőtt.
László király (1077–1095) uralmának egy mozzanata a mai békéscsabai környékéhez kapcsolódik. IV. Béla 1261. szeptember 9-én kelt oklevele felsorolja azokat a birtokokat, melyeket Szent István és Szent László adományoztak az egri püspökségnek. Három olyan falut is említ, melyek 1261-ben Békés vármegyében feküdtek: Fejérem (Feyerem), Püspöki (Pispuky) és Ketesd a helységek neve. Az oklevélben említett birtokok előtt és után Szent László adományáról olvasunk, ez alapot ad annak az értelmezésnek, hogy Fejérem, Püspöki (a későbbi Püski) és Ketesd is László adományaként kerültek az egri egyházhoz. Ezek a települések ma már nem léteznek, de a Békéscsaba és Gyula között álló Veszely Csárda tágabb környékére lokalizálhatók. 1415-ben ugyanis egy Vesze (Veze) nevű birtok Feÿerem-től egy „kőhajításnyira”, Püskitől (Pÿskÿ) „három nyíllövésnyire” feküdt. 1405-ben az egri káptalan számon tartotta, hogy Fejérem birtokát Szent László adományozta nekik.
A lovagkirály emléknapja, június 27-e jelentőséggel bír városunk történetében is: Ábránfy Péter, Csaba földesura 1521-ben Szent László király ünnepén, Csabán keltezte azt a levelet, mely településünket említő első ismert magyar nyelvű forrás. A levél megszületésének idén lesz 500 éve. A kerek évfordulóra emlékező konferenciát az MNL Békés Megyei Levéltára októberre tervezi.
A legutóbbi időben újabb olyan köztéri műalkotással gazdagodott a város, mely Szent Lászlót is ábrázolja. A Damjanich és a Wesselényi utcák kereszteződésén Szőke Sándor kompozíciója elsősorban a Szentháromságra emlékeztet – az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre –, de az Árpád-ház három jeles tagja – Szent István és Szent László királyok, valamint Szent Imre herceg – is helyet kapnak az oszlopon. A három szent férfi ábrázolása arra is lehetőséget adott a régi és modern művészek számára, hogy az ember földi életének három szakaszát megjelenítsék: az idős kort, az élet delét, és a fiatalságot.
Dr. Halmágyi Miklós
