A XX. században még hazánkban is költöttek reznekek. Az utolsó költést dr. Sterbetz István regisztrálta 1973-ban, Cserebökényben. Azóta nagyon szórványosan fordul csak elő a faj. Legutóbb 2024-ben a Hortobágyon, a Dévaványai-Ecsegi pusztákon és a kardoskúti Fehér-tónál voltak regisztrált megfigyelések.
Ez a madárfaj a füves pusztákhoz kötődik. Legerősebb európai állománya az Ibériai-félszigeten él. Az ottani példányok nem vonulnak, így nincsenek kitéve a vonulásból eredő mortalitásnak. A világban a legnépesebb reznekállomány tőlünk keletre, Ukrajnától kezdődően az orosz pusztákon él, s telelni délebbre vonul. Hazánkba nagy valószínűséggel ezek közül érkezik időnként egy-egy példány.
A reznekek nálunk általában olyan helyeken bukkannak fel, ahol itteni rokonaik, a túzokok élnek. A két faj színezete és táplálkozása is hasonló, növényeket és rovarokat egyaránt fogyasztanak. A reznek angol neve magyarra fordítva kis túzokot jelent. Vannak azonban jelentős különbségek is: a reznek jóval kisebb, mint a túzok, fészekalja viszont nagyobb, akár 4-5 tojásból is állhat. Nászviselkedése – bár szintén dürgésnek nevezzük – sem hasonlít nagyobb rokonáéhoz. A reznek hímek nem végeznek olyan látványos mutatványokat, mint a túzokkakasok, csupán fel-felrebbenésekkel igyekeznek magukra vonni a tojók figyelmét.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
