Magyarországon kilenc különböző gémféle fordul elő rendszeresen. A tizedik a kanalasgém, amely neve ellenére nem a gémek közé tartozik, hanem íbiszféle. A gémek egy része vonuló (kis kócsag, üstökös gém, bakcsó), másik része télen lehúzódik a Balkánra, tehát nem klasszikus vonuló. Vannak olyanok is, amelyek csak téli vendégek nálunk.
Az utóbbi években Magyarországon érezhetően növekszik az áttelelő gémek száma, ez elsősorban az enyhe időjárásnak köszönhető. Vannak köztük nálunk költők, s vannak északról érkező téli vendégek is.
A nagy kócsag, amely a magyar természetvédelem címermadara, a rendszeresen áttelelő gémfajok közé tartozik, ahogyan a szürke gém és a bölömbika is. Ezeknek a fajoknak azonban csak egy kisebb része telel át nálunk.
A téli időszakban a gémek a pusztai vizes területek mellett tartózkodnak. Amikor ezek a sekély vizek befagynak, akkor lehúzódnak a nagyobb tavak, vagy a folyók mellé, hogy táplálékhoz jussanak.
Ha már a vízből nem tudnak táplálékot (kisebb halakat, vízi rovarokat, kétéltűeket) szerezni maguknak, akkor területet váltanak: a lucernatáblákon, gyepeken pockokat, güzüegereket és más kisrágcsálókat szedegetnek. Ez a váltás főleg a szürke gémekre és a nagy kócsagokra jellemző. Ha azonban nagyon kemény hidegre vált az idő, akkor a pockok sem jönnek elő, s a jég miatt vízhez sem tudnak jutni a gémek, ilyenkor az áttelelés lehetetlenné válik.
Bölömbikákat nemigen láthatunk nyílt területeken, ők kizárólag a vizeknél próbálnak élelmet szerezni maguknak. Ha már minden vízfelület befagy, akkor a meleg vizes befolyásoknál (például a Körösön a duzzasztók környékén) időznek.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
