A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) térképének segítségével bárki könnyen megnézheti, hogy a lakóhelye szerint mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata. Ehhez elsőképnt ki kell választani azt a megyét, ahol él, majd kattintást követően a keresőbe írja be a pontos lakcímét. A térképet ide kattintva találja, de ha spórolna a klikkekkel, akkor mutatjuk is Békést:
Az NNK hangsúlyozza, hogy az ivóvíz ólom-tartalmának kockázati becslése egy országos felmérés, vagyis közel 2800 ivóvíz mintavétel eredményein alapul. Az ólom kockázatát épülettömb szinten adták meg, amely esetén az épület korát is figyelembe vették, de csak 2011-ig (a legutóbbi népszámlálás adataival bezárólag).
Mint írják, egy adott épület, lakás kockázata eltérhet az épülettömbre becsült átlagos kockázattól, mivel egy régi építésű, magas kockázatúnak ítélt épülettömbön belül lehet új építésű épület (aminek a kockázata alacsony) és ennek a fordítottja is igaz lehet: egy új építésű épülettömbben is lehet néhány régen épült ház, amelyeknek a kockázata magas lehet. A kockázatot az is csökkenti, ha egy régi épületben a régi ólom vízvezetékeket már kicserélték.
Miért fontos az, hogy mennyi ólom van a csapvízben?
Az ólom egy mérgező nehézfém. Káros hatása ma már közismert, de az elmúlt évezredekben előszeretettel használták a hétköznapokban. A XX. század első
felében még szerte a világban használták ivóvízvezetékként, később azonban – ahogy a káros hatásai egyértelműek lettek – ilyen jellegű alkalmazása fokozatosan visszaszorult, mára már sehol nem építhető be ólomcső az ivóvízhálózatba.
Az ólom elsősorban úgynevezett másodlagos szennyezőként, az ivóvízhálózatba beépített szerkezeti anyagokból kioldódva juthat a csapvízbe. Az ivóvíznyerésre használt hazai vízbázisok sehol nem tartalmaznak számottevő mennyiségű ólmot. A csapvíz ólomtartalma számos tényezőtől függ, ráadásul egy településen, egy épületen, de akár egy lakáson belül is jelentős eltéréseket mutathat. Az ivóvíz ólomtartalmának fő forrásai elsősorban a régi városmagokban (jellemzően belvárosi területeken) található vagy az 1945 előtt épült épületek, lakások belső ivóvízhálózatában még ma is jelenlévő ólomcsövek jelentik, de egyéb ólomtartalmú szerelvényekből (csaptelepek, rézötvözetek, forraszanyagok, stb.) is származhat kisebb mértékű kioldódás.
Ennek az anyagnak a határértéke az ivóvízben 10 mikrogram/liter, Magyarországon és Európa többi országában egyaránt. Ez megfelel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által javasolt értéknek.
További részletek az NNK oldalán olvashatók!
