A körülbelül két héten át kitartó hóborítás a nemzeti park déli területein, a Csanádi pusztákon és a Maros-ártéren kezdett leghamarabb olvadni. Itt az enyhülés hatására rövid idő alatt eltűnt az összefüggő hótakaró. A pár napos melegedés után azonban ismét napokig tartó komoly fagyok érkeztek. Az enyhe légmozgással társuló, páradús viszonyok melletti lehűlés következtében nagyméretű zúzmara kristályok keletkeztek. Mindent beborító, vakítóan fehér zúzmara lepte be a tájat, ismét fehérbe öltöztetve a pusztákat és erdőket.
Az ezt követő tartós fagynak és viszonylag szélcsendes időnek köszönhetően napokig megmaradt a zúzmara a fákon, bokrokon, a nádszálakon, a talajon. Mesébe illő téli tájképet varázsolva ezzel a területre, mintha esküvőre készülve, gyönyörű fehér menyasszonyi ruhába öltözött volna az egész térség.
A fehérbe burkolózott tájban nagyon szép látványt nyújtottak a télidőben itt lévő madarak, de a hétköznapi állatok, nyulak, őzek is igen dekoratívan mutattak a zúzmarás környezetben. Ráadásul a teljesen fehér tájban könnyebb is volt észrevenni a legtöbb állatot. A nagy fehér pamacsként megjelenő csipkebokrokon lesben álló vörös vércsék és nagy őrgébicsek különösen megkapó látványt nyújtottak, ahogy az apróbb énekesmadarak, cinkék, vörösbegyek, őszapók is, melyek a zúzmarás ágakon ugrálva kutattak táplálék után.
A fagyokat követő melegedés és eső hatására aztán nyomtalanul eltűnt a zúzmara és ismét az utóbbi teleken megszokott, fehérség nélküli, fakóbb táj képe tárul elénk.
Forrás: KMNP
