A szúnyogfélék, más néven csípőszúnyogok (Culicidae) a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család. A család három alcsaládján belül 41 nemük és mintegy 3500 fajuk ismert. A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet. A szúnyogok, legnagyobb sajnálatunkra, szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek. A legtöbb idetartozó faj nősténye emlősök vérét szívja (hematofágia), és sajnos a vérszívás során különböző fertőző betegségeket terjeszthetnek. Mivel a kisméretű, időszakos vizekben sokszor csak 1-2 hét áll a lárvák rendelkezésére, hogy kikeljenek és kifejlődjenek, ezért ehhez a nőstény szúnyogok, a peterakás időszakában, a vérszívással biztosítják a szükséges fehérjét, hogy a petéknek és később a lárváknak extra energiájuk legyen gyorsan kifejlődni.
Az idei évben, a szakemberek szerint, valóságos szúnyoginvázióról beszélhetünk. Iszonyú tömegük oka az elmúlt időszak időjárásában keresendő. A szúnyogfajok egy része petéit a még száraz talajra rakja le olyan területeken, amelyeket nagy esőzések, áradások során elönt majd a víz. A peték akár tíz évet is kibírnak anélkül, hogy fejlődésnek indulnának. Az elmúlt évek aszályos, száraz időszakaiban nagyon sok pete halmozódott fel a potenciális szúnyogbölcsőkben. A rendkívül csapadékos tavasz miatt az évek óta halmozódó tojások milliói indultak fejlődésnek, és folyamatosan ontják a vérszívókat. Így ér el minket a klímaváltozás, olyan módon, hogy szó szerint „a saját bőrünkön” érezzük a hatását.
A nálunk alkalmazott kémiai gyérítés nemcsak káros, mert a szúnyogokkal együtt megöli a repülő rovarok egy részét, hanem pusztán tüneti kezelés. Az irtás idején kifejlett szúnyogokat a méreg elpusztítja, de a tojásokra, lárvákra hatástalan, néhány nap múlva ugyanolyan tömegben jelennek meg az újabb és újabb generációk.
A szakemberek a biológiai gyérítés országossá tételét szorgalmazzák, amely hatékonyabb és más élőlényekre ártalmatlan, azonban ez sokkal több időbe telik, és szaktudást igényel.
Egyelőre csak a természetben bízhatunk, hogy a kánikula és a szárazság komoly rendet vág majd a vérszívók soraiban.
Váncsa Klára ökológus
Munkácsy Mihály Múzeum