– Hogyan telt a nyári szünet? Mennyi idő jutott a kikapcsolódásra és a pihenésre?
– Egy edző soha nem áll le, mert mindig jönnek a gondolatok, ezért papírnak mindig kell a közelben lennie. Ezzel együtt azért álszent sem akarok lenni, hogy reggeltől estig csak a kézilabdának élek, mert az sem jó, egy idő után kiégéshez vezet. A szezon vége után próbáltam kikapcsolódni és óriási segítséget kaptam a FIFA-tól, hiszen labdarúgó világbajnokságot rendeztek, így hozzájárultak a kikapcsolódásomhoz, szinte minden mérkőzést néztem, legyen az este vagy éjszaka. Nagyon élvezem más sportágak, főleg a labdarúgás küzdelmeit. Úgyhogy egyrészt ezzel töltődtem fel, de mellette eljutottam olyan helyekre, barátokhoz, akiket év közben nincs idő meglátogatni, úgyhogy teljesen felfrissülve, sem kisebb, sem nagyobb – hiszen a maximum fölött már nincsen semmi – motivációval kezdem a szezont.
– Hogyan indult a felkészülés? Milyenek voltak a rávezető edzések a kemény munka előtt?
– Figyeltem, hogy a lányok hallják-e ezt a „rávezető” szót tőled, mert lehet, hogy neked estek volna – fogalmazott némi humorral a lilák mestere. – Az első pár edzésre sem a rávezetés volt jellemző. Most már két hét eltelt, 15-én kezdtük a munkát. Párhuzamosan dolgozunk, nem vagyok a híve annak, hogy a játékosok két hétig labdát sem látnak, hanem folyamatosan megy a kondicionális képességek fejlesztése, mellette zajlik a játék és a különböző kapcsolatok építése, de természetesen még nagyon messze vagyunk a működőképes állapottól. Ijesztő is lenne, hogyha most már működne minden, de elégedett vagyok a lányok motivációjával, tudásával, képességével, a hozzáálláson jó lenne, ha nem kéne fejleszteni, mert megint csak a maximum felett nincs semmi, de a technikát és a taktikát tekintve fejlődni kell. Sok a fiatal, nagy perspektívával bíró játékos, de mellette vannak olyan játékosok is, akiknek vállalni kell a megfelelő felelősséget majd a szezonban, összességében bizakodóak lehetünk.
– Hogyan folytatódik a felkészülés? Milyen edzőmérkőzéseken lép pályára a csapat?
– Az első mérkőzést az Orosházával játsszuk, ha valaki aznap este nagyon jól akar szórakozni, akkor nézzen meg egy régebbi Barátok közt-részt, vagy egy vb-meccset a nyárról ismétlésben, mert ez még biztos, hogy nem lesz szórakoztató, mindenhova megy a labda, csak még oda nem, ahová szeretnénk (szerk. – a beszélgetést követően csütörtök délután a csabaiak 36–25-re nyertek). Jövő héten elmegyünk Szerbiába, ahol a Crvena zvezdával játszunk, egy Európa Ligában szereplő gárda ellen, ahol a csapat építése a cél, olyan tempóban kézilabdázni, ami azért nem a másodosztály sebessége. Fizikálisan is egy nagyon jó együttes, szerintem komolyan szolgálja a fejlődésünket az a két összecsapás. Ezt követően két NB I/B-s ellenfél következik, augusztus 12-én szerdán jön itthon a Hajdúnánás, 21-én pénteken pedig a Szigetszentmiklós, majd egy héttel később az MTK-val játszunk és fordulunk rá az első bajnoki hetére. A fővárosiak most már hivatalosan is NB I-esek, tavaly az NB I/B-ben indultak, de a keretük élvonalbeli volt. Szerintem jó edzőmérkőzéseket sikerült lekötni, a szürke hétköznapokban pedig itt, a sportcsarnokban egy izzadságtócsa körül mindenki megtalálható.
– Változott a keret, többen távoztak és érkeztek, illetve vannak fiatalok, akik már most nagyobb szerepet kaphatnak. Hogyan látod összességében a helyzetet?
– Az idei keret nem olyan bő, mint amilyet előzetesen terveztünk. Tavaly panaszkodtam, hogy kevés játékos van, most azért az a szabadság és kiváltság adott volt, hogy hamarabb tudtuk kezdeni a tervezést, mint egy évvel ezelőtt, amikor júniusban érkeztem. A megváltozott gazdasági körülmények között azonban nem sikerült olyan tág keretet kialakítani, viszont óriási hála a klubvezetésnek azért a munkáért, hogy ezzel a kerettel tudunk elindulni. Talán a mennyiség tekintetében nem tudok teljesen pozitív lenni, de a minőséggel elégedett vagyok. Megint csak kiemelten fontos lesz, hogy ne történjen év közben komoly sérülés. A rutinosabb kézilabdázók mellett van három olyan játékosunk, akik nagyon komoly jövő előtt állnak. Amellett, hogy a Békéscsabának NB I-esnek kell lennie, az ő fejlesztésük nagyon fontos. Továbbra is cél visszahozni azt, hogy a békéscsabai játékosok dominánsan jelen legyenek a csapatban. Rendkívül fiatal ez a három játékos, de dolgozniuk kell, szerintem fejlődni is fognak ebben az évben, úgy, hogy már komoly játékperceket is kapnak.
– Az alapvető cél, a feljutás akkor nem változott?
– Azóta, mióta az első interjúmat adtam Békéscsabán, tartom magam ahhoz, azért jöttem ide, hogy egy hároméves projektben gondolkodunk, hogy első osztályú legyen a békéscsabai női kézilabda klub. A tavalyi évben sikerült kiépíteni azt az identitást, amelynek jellemeznie kell minket, amit mindenkinek tudnia és látnia kell, ha a békéscsabai kézilabda csapatra gondol. A második év célja a feljutás, nem mondom, hogy simán, de maradtunk a sínen. A Békéscsabának az első osztályban kell kézilabdáznia és szeretném, hogyha egyre több ember odaállna a klub mellé akár a nézőtérről, akár a háttérből, a pályán biztos, hogy tesszük a dolgunkat és fel fogunk jutni.
