A mai magyar fotóművészet ikonikus alakja Keleti Éva. A Kossuth-, Prima Primissima- és Balázs Béla-díjas fotóművész 75 éves pályafutása alatt több tízezer fotót készített.
Bármilyen hihetetlen, csak a véletlennek köszönhető, hogy színházi fotós lett. Sőt eleinte nem is szerette igazán, komolyabb munkára vágyott. Szerencsére azonban őt is megcsapta a színház különleges illata, és maradt. Olyannyira, hogy a színházi élet elképzelhetetlen volt Keleti Éva nélkül. Bár 1991-ben visszavonult, férje halála után – túl a 80. évén – ismét gépet ragadott.
Újra kellett tanulnia a fotózást, hiszen a digitális technika távol áll tőle. De, aki ismeri őt, tudja: nem ismer lehetetlent. Aztán 92 évesen is mert nagyot álmodni és új kiállításra készült. Ahogy ő fogalmazott, úgy akarta megörökíteni a művészeket, ahogyan ő látja őket a gondolataiban.
Érkeznek a képek (fotó: Erkel Ferenc Művelődési Központ)
A 72 fényképet megjelenítő Szubjektív című tárlaton természetesen visszatértek a régi nagy barátok: Béres Ilona, Molnár Piroska, Kulka János, Hernádi Judit, vagy Pogány Judit, de ezeken a képeken már az új generáció is megjelenik, a jövő nagy színészei. Az összeállítást még izgalmasabbá teszik Keleti Éva fotók mellé kihelyezett gondolatai a képek szereplőiről.
– Az élet, nagyon furcsa. Az, hogy én idáig eljutottam, sok száz, ezer és tízezer embernek köszönhető. Az útnak sosincs vége, mindig jönnek új Keleti Évák, új művészek és új alkotók. Szeressük őket és őrizzük meg az emléküket! Mindig legyenek olyanok, akikre fel lehet nézni, akik miatt elmegyünk a színházba, megveszünk egy könyvet vagy elmegyünk filmet nézni – fogalmazott Keleti Éva.
