A túzoktojók legkorábban április második felében, de zömük május elején kezd kotlani, ekkor a dürgőhelyeken látványosan csökken a számuk, mert már a megfelelő fészkelőhelyet keresik. Tojásaikat a különböző növényzetű területeken rakhatják le. Jelentős és jellemző a természetes gyepeken történő fészkelés, de ugarokon, búza- és lucernatáblákon, esetenként pedig napraforgó-táblákon is találhatunk túzokfészkeket. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon eddig optimálisak voltak a fészkelési feltételek, a kelési időszak elején leesett nagyobb csapadékmennyiség azonban már nem kedvez a túzokoknak.
A tojásrakás időszakában a ragadozók (rókák, dolmányos varjak) nagy kárt okozhatnak a fészkekben. Ilyen esetekben a túzokok rendszerint másodszor is költésbe kezdenek.
A túzokvédelemben fontos szerep jut a környékbeli gazdálkodóknak is, akik a korábbi évekhez hasonlóan idén is számos esetben jelezték az előkerült fészkeket a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága munkatársainak. Ez tette lehetővé, hogy még időben megtegyék a szükséges természetvédelmi lépéseket.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
