Amikor Kepenyes Pált arról kérdezték, több évtizednyi emigrációban eltöltött idő után tud-e még magyarul verset szavalni, órákon át idézte diáksága és felnőttkora meghatározó költeményeit, pontosan, ékes magyarsággal. Sosem engedte el nemzeti identitását: "csak azért is" magyar maradt. Ő maga is 56-os srác volt, börtönben is szenvedett, megannyi viszontagságot élt meg már olyan művészként, aki a hazájától távol, idegen földön próbálta meg érvényesíteni alkotói elképzeléseit.
A Kohán Képtárban nemrégiben nyílt meg a Kepenyes-alkotásokból álló A napfény szerelmese kiállítás, amely azt igazolja, hogy céljait elérte, mit több, munkásságát igen nagy siker és nemzetközi hírnév koronázta.
Gróf Nádasdy Borbála, aki szintén emigrációba kényszerült családjával a forradalom után, maga is megélte, milyen az, ha az ember otthon és haza híján igyekszik magyarnak maradni a nagyvilágban. Íróként több könyvet is jegyez, melyek közül most a Maradni Zabad! (nem elírás) címűről beszélgetett a rendezvény során Rátkai Erzsébet Jászai Mari-, Ferenczy Noémi- és Tolnay Klári-díjas érdemes művésszel, iparművésszel, a Magyar Művészeti Akadémia tagjával.
Galéria
