A tiszavirágok első hírnökei már néhány nappal korábban megjelentek, de a tömeges rajzás június második hétvégéjére esett. A víz ekkorra érte el a kedvező hőmérsékletet, s az idő is csendes volt, így az esti órákban tömegesen jelentek meg a víz felett a lárvákból kibújó, 10-12 centiméter hosszú rovarok.
Közismert, hogy a tiszavirágok élete nagyon rövid: mindössze egyetlen napjuk van arra, hogy petéiket elszórják, megteremtve ezzel a következő nemzedékek alapjait. A nőstények a párzás után a víz folyásirányával szemben repülnek, s csak egy-két kilométer megtétele után szórják el petéiket. Valószínűleg ezzel a kompenzációs repüléssel érik el azt, hogy a peték a folyó sodrásának köszönhetően nagyjából ugyanazon a helyen ágyazódjanak be az iszapba, ahol az előző nemzedékek.
A peték lerakása után a tiszavirágok elpusztulnak, valóságos terített asztalt jelentve a madarak, halak, békák számára. A mélyben, az iszapba ágyazódva pedig megkezdődik a lárvák hosszú élete. A most lerakott petékből kifejlődő lárvák ugyanis csak három év múlva, 2023 júniusában jönnek majd fel a víz felszínére, hogy rövid (egynapos) víz feletti életük során gondoskodjanak az utódokról.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
