A viszonylag csapadékos tavasz után ismét száraz nyarunk volt, és az ősz eleje is igen csapadékszegényen alakult a Maros mentén. Szeptember végén érkezett egy intenzív esőzés, melynek hatására mindenhol felpezsdült az élet. Az összegyűlt tocsogókon hamar megjelentek a madarak, s a növények is hirtelen sarjadni kezdtek.
Néhány napos eltéréssel, de a gombák is látványosan reagáltak az esőzésre a marosi erdőkben. Számos gombafaj fejlesztett termőtestet és vált ezáltal láthatóvá az emberi szem számára is. A talajban összegyűlt csapadékvíz az erdő lombja és az avar alatt lassan párolog. A páradús, őszies, hűvös időjárás kedvez a gombák többségének, így még most is sok gombával találkozhatunk a Maros-menti erdőket és ártéri réteket járva.
A közönséges, gyakori gombafajok is sokszor nagyon látványosak. Ilyen például a kifejezetten ártéri erdők fáin tenyésző gévagomba, mely élénk sárga színével már messziről magára vonja a tekintetet. Mesébe illő kis csoportokban láthatóak a piruló és a nagy őzlábgombák termőtestei. A hatalmas fehér labdaként megjelenő óriás pöfetegek szinte szürreális látványt nyújtanak az erdő talaján.
A közönséges fajok mellett - a tavalyi évben előkerült - őzlábgalócák is újra megjelentek az ártéri legelőkön. Emellett örvendetes módon egy újabb védett gombafajt is észleltek a szakemberek, az óriás bocskorosgombát. Ezen faj védettségét indokolja, hogy igényli az idős fákat, bolygatatlanul korhadó fatörzseket. Egy nagyméretű, látványos gombáról van szó. Tönkje általában 6-15 cm hosszú, 1-2 cm széles, hengeres. Kalapja elérheti a 15 cm-es átmérőt. Fiatalon tojásdad, majd harang alakúból kiterülő, fehéres-sárgás színezetű. Nevét onnan kapta a faj, hogy tönkjének tövénél sárgás-barnás, jól fejlett, hártyás bocskort visel.
