Istennel talállak, testvérem! – Ismét Gyulán a cigányság életét bemutató tárlat

19:00 | behir.hu

Gyulára érkezik a Néprajzi Múzeum Erdős Kamill munkásságát feldolgozó és bemutató vándorkiállítása. A tárlat különlegessége, hogy a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteményében őrzött Erdős Kamill-hagyatékból állították össze a szakemberek.

A cigány közösségekben „álruhában járó” legendás kutató, a „szőke cigány”, azaz Erdős Kamill etnográfus, nyelvész alig ismert fényképeiből, kevésbé kutatott kézirataiból, magnószalagjaiból kibomló történetei állnak a Néprajzi Múzeum vándorkiállításának középpontjában, amely szeptember közepétől Gyulán lesz megtekinthető. A tárlat fürdővárosba érkezése amiatt bír különleges jelentőséggel, mert az alapjául szolgáló hagyatékot a gyulai Erkel Ferenc Múzeum gyűjteménye őrzi.

 

Sajátos testvériség felfedezése

A kiállítás nagyszerűségét az is adja, hogy nemcsak a néhai kutató örökségét mutatja be, hanem azt is megmutatja, hogyan élhet tovább egy lezártnak tűnő életmű: a tárlat megalkotásának fontos elemeként a Néprajzi Múzeum és az Erkel Ferenc Múzeum szakemberei több mint fél évszázad után felkutatták az egykori közösségek ma élő tagjait, s a már nem élők emlékét.  A két közgyűjtemény közös projektje a Gyulán őrzött sajátos hagyaték megszólaltatására tesz kísérletet többféle módszerrel. A kurátorok képeket olvastak össze a tanulmányokkal, kéziratokkal, hangfelvételekkel, miközben rekonstruálták Erdős Kamill kutatói módszereit, igyekeztek megérteni azt a sajátos testvériséget, amelyet a társadalom peremére szorult emberek iránt érzett. Mindemellett arra is törekedtek a mai etnográfusok, hogy a hagyatékot visszavigyék azokba a közösségekbe, ahol egykor Erdős Kamill járt; nyomára bukkanjanak azoknak, akik ezeken a képeken szerepeltek. A kutatás során olyan érzékeny történetek bontakoztak ki, mint a ma is élő Kanalas Terézé, a már rég halott apák és nagyapák emléke, a roma holokauszt Erdős Kamill által is érzékelt következményei. Ennek köszönhetően sosem látott módon váltak érzékelhetővé a cigány-cigány, cigány-nem cigány, cigány-a cigányság iránt érdeklődő kutató viszonyrendszerei. A kiállítás főcíme – Istennel talállak, testvérem! – egy bevett cigány köszönési formula azon változata, amelyet Erdős Kamill akkor használt, amikor cigány barátaival levelezett, de akkor is, amikor ismeretlen cigány közösségekbe toppant be. A kiállítást még magával ragadóbbá teszi, hogy bár számos témát feldolgoz, nem a néprajzi tárgyakat, hanem az embert, az emberi kapcsolatok sokféleségét állítja középpontba.

Magyar cigány kislány (Kató), Poroszló, 1958

Magyar cigány kislány (Kató), Poroszló, 1958

 

Akik utána jártak

A cigányok ilyenfajta ábrázolása jellemezte Erdős Kamillt is. Az 1956 és 1962 között, 32 magyarországi településen készült fotói az akkor jellemző városi, beállított portrék helyett saját közegükben, az azóta már régen lebontott cigánytelepeken mutatta be adatközlőit. Az Istennel talállak, testvérem! című tárlat megvalósulását – a Néprajzi Múzeum szakemberei: Schleicher Vera, Paréj Gabriella, André Raatsch, Rézműves Melinda, Szuhay Péter mellett – kurátorként a gyulai közgyűjtemény három fiatal szakembere: Horváth-Nagy Adrienn, Nyári Ivett és Szappanos Gábor segítette. Közös munkájuk szép példája, miként tud együtt dolgozni egy nemzetközi hírű fővárosi közgyűjtemény és egy modern vidéki múzeum. Az együttműködés komoly szakmai sikert jelent egyébként a gyulai múzeum számára. A vándorkiállítás talán legkülönlegesebb helyszínén, szeptember 13. és október 22. között, a helyi művelődési központban tekinthető meg a tárlat.

 

Etnográfiai érzékenyítés

A múzeumi szakemberek szándéka ugyanis a többségi társadalom érzékenyítése is; legnagyobb forgalmú intézményként emiatt esett a választás az Erkel Ferenc Művelődési Központra. kiállítás alapjául szolgáló, mind egyediségében, mind méretében páratlan Erdős-gyűjtemény a kutató özvegyének köszönhetően került a gyulai múzeum tulajdonába. A néprajzkutatóvá csak évekkel később vált Erdős 1952-ben egy őszi délután érkezett a gyulai tüdőszanatóriumba, amely későbbi magánéletét is meghatározta: az első személy, akivel a városban találkozott, későbbi felesége volt. Rá két évre egy megfázás miatt állapota súlyosan visszaesett, az ezt követő lábadozás után, felesége tanácsára kezdett módszeresen, hivatásszerűen foglalkozni a cigánysággal. Munkássága már rövidre szabott élete végére legendássá tette őt, kutatása megkerülhetetlen a cigánysággal foglalkozó néprajzosok körében.

 

További programok »

Friss hírek

FEL