Az éjszakák rövidségéért kárpótlást nyújt a Tejút látványa, amelyet a július eleji holdmentes időszakban megcsodálhatunk. Ehhez persze érdemes a településektől távoli, sötét égboltú helyszínt keresni, akár csillagparkjainkban, akár más, nyaraláskor meglátogatott vidéki helyen rácsodálkozhatunk a fejünk felett átívelő szalagjára. Mivel a Tejút legszebb része a déli égbolt alján lévő központi régiója, ezért ha tudunk, olyan észlelőhelyet keressünk, ahol ez az égrész a legkevésbé fényszennyesebb.
A hajnali égbolton már pár hete viszontláthattuk a Fiastyúk csillagait, júliusban már elég korán kel ahhoz a halmaz, hogy viszonylag sötét égbolton tűnjön fel és könnyen észrevegyük szabad szemmel is. 6-án a halmaz alatt 5,5 fok távolságban lesz a 13,8 százalékos megvilágítású, duci holdsarló. A Fiastyúk már 2 előtt felkel, a Hold azonban csak fél órával később bukkan fel az északkeleti horizonton. Ez a csillagászati szürkület idejére esik már, így ekkor kezd el picit pirkadni, ami a fotózás szempontjából különösen szép lehet. Emiatt akkor is érdemes lehet tehát fotózni az együttállást, ha nem tartozik a különösebben szoros együttállások közé. Mivel még jócskán benne vagyunk az éjszakai világító felhők (NLC) szezonjában is, az is könnyen megeshet, hogy e tüneményekkel együtt láthatjuk majd az együttállást.
Július 8-án Merkúr-Hold együttállás lesz megfigyelhető. A két égitest nem lesz könnyű célpont, már a navigációs szürkület végén fognak felkelni, ám csak 2,5 foknyi távolságban lesznek egymástól. A holdsarló önmagában is izgalmas látvány volna, hisz csupán 3,5 százalékos megvilágítású, vagyis igencsak vékonyka lesz. Ezúttal a Hold kel hamarabb, 20 perccel utána pedig a Merkúrt is kereshetjük az északkeleti horizonton. Érdemes lehet binokulárt vinni magunkkal, és a világosság miatt azt is vegyük figyelembe, hogy csak tiszta, pormentes levegő esetén láthatjuk az égitesteket.
Három nappal később, 11-és és 12-én Mars-Vénusz együttállást láthatunk, holdsarlóval. 11-én az alkonyi égen, még világos, vöröslő horizonton láthatjuk a már elég halovány Mars és a ragyogó Vénusz kettősét, a két bolygó 1 fok távolságban látszik, a 3,2 százalékos megvilágítású Hold pedig a Vénusztól jobbra, kb. 7,5 fokra lesz majd. Napnyugta után egy órával érdemes, jó északnyugati kilátású helyről megkeresni az égitesteket, amelyek ekkor 3-4 fokos magasságban láthatóak majd. Valószínűleg korábban is észrevehetjük őket, de érdemes felfegyverkezni egy binokulárral is, ha előbb keressük az égitesteket. 12-én a Hold már 7,7 százalékosra hízottan, és a bolygópárosnál 4 fokkal magasabban látszik, a bolygók viszont már csupán fél foknyi távolságban állnak egymástól az alkonyi égen. Mivel még mindig nagyon későn sötétedik, így most is a pirosló horizonton figyelhetjük meg az együttállást, egy órával napnyugta után a bolygók 4, a Hold 8 fokos magasságban lesz.
Július első felétől apránként egyre több meteorraj képviselői tűnhetnek fel egünkön, bár távol vagyunk még az augusztusi attrakciótól, a holdmentes éjszakákat azért ilyenkor is érdemes lehet kihasználni. A hónap elejétől láthatunk már a lassú alfa Capricornidák (CAP) rajába tartozó meteorokat, azután 12-től már a közepes sebességű déli delta Aquaridák (SDA) is megjelennek. Egyik raj se túl szapora, ám éjszakánként 1-2 fényes meteort azért tudnak produkálni, az alfa Capricornidák szépségét pedig az adja, hogy a fényesebb meteorok jó része a kihunyása előtt picivel még inkább felfényesedik, így a fotókon ezek a meteorok jellegzetes nyíl alakú nyomot hagynak.
Forrás: National Geograpic
