Az ENSZ információi szerint több száz határvíz található a világon, és eddig mintegy 600 egyezmény született ezen vízforrásokhoz való hozzáférés szabályozásáról.
Ilioszki szerint a vízválság kezeléséhez elengedhetetlen a határvizek megfelelő szabályozása.
Ehhez ad keretet például az ENSZ határvizek és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló, 1992-ben kötött egyezménye (vízügyi egyezmény), valamint az 1997-ben létrejött megállapodás a nemzetközi vízi útvonalak nem hajózási célú használatáról – mutatott rá. A vízügyi egyezményt az elmúlt években a páneurópai régión kívüli országok előtt is megnyitották. Jelenleg 43 tagja van, és húszan állnak a csatlakozás küszöbén.
Az észak-macedón állampolgárságú tisztségviselő aláhúzta, hogy míg az említett konvenciók előtt alig volt olyan határvíz Európában, amelyekhez nemzetközi egyezmény szabályozta volna a hozzáférést, ma már alig van szabályozatlan, határokon átnyúló, európai vízforrás. A tisztségviselő szerint a megállapodások pozitív hatása egyértelmű.
Dzsamal al-Adli iraki vízügyi miniszter arra hozott példát, hogy milyen problémákat okozhat a határvizek szabályozatlansága. A legnagyobb iraki folyók – a Tigris és az Eufrátesz – Törökországban erednek, és a szomszédos országok úgy hoznak döntéseket ezek vizének felhasználásáról, hogy nem veszik figyelembe Irak igényeit – kifogásolta a tárcavezető.
Bagdad rendkívüli kihívásokkal, súlyos vízhiánnyal, és a víz minőségének romlásával néz szembe emiatt – tette hozzá.
Irak több mint ötven éve igyekszik megegyezésre jutni a szomszédos országokkal az osztott vizek használatának szabályozásáról, hiába – panaszolta. Adli szerint egy nemzetközi vízügyi bíróság felállítása jelenthetne megoldást a hasonló vitákra.
Forrás: MTI
