Dr. Csenkiné dr. Tóth Eszter, a nefrológiai osztály részlegvezető főorvosa szalad, rohan, de készségesen áll rendelkezésünkre. Mint mondta, ez a nyár különösen nehéz, amikor egyik napról a másikra 15 fokot változik a hőmérséklet. Ez az egészséges embereket is megviseli, hát még a betegeket.
Dr. Csenkiné dr. Tóth Eszter nem teszi le a kórház kapujában a gondjait, haza is viszi a hivatását, hiszen a férje is orvos. Nem csoda, hogy a lányuknak a pankreatitisz, vagyis a hasnyálmirigy-gyulladás volt az első szava. S ezek után talán az sem meglepő, ha a gyermek is maradt az egészségügy közelében és gyógyszerészként dolgozik.
– Két unokám van, akik néha bejönnek az kórházba és ezeknek a látogatásoknak köszönhetően nem félnek az orvosoktól. Nálam nem családi indíttatás volt az orvosi hivatás – mondta dr. Tóth Eszter. – A szüleim földművelőként gazdálkodtak Tiszakécskén és máig hálás vagyok, hogy taníttattak. Szegeden, az orvosi egyetemre sok csoporttársam Békés megyéből érkezett. S mivel a 70-es években sokukat hívták, hogy jöjjenek haza, szolgálati lakást is kapnak, a férjemmel mi is megnéztük Békéscsabát és itt is maradtunk. Dr. Szentkereszty Andrásnak, a kórház első szabadon választott igazgatójának sokat köszönhetek. Andrásnak volt egy kedves cukros bácsija Békéscsabán, az Irányi utcában, a mozinál. A bácsi végstádiumú veseelégtelen, cukorbeteg volt, akinek ma is csak meghosszabbítani lehetne az életét, megmenteni nem, de én mindenképpen szerettem volna meggyógyítani. Persze nem sikerült. Ez a kudarcélmény és következményes tenni akarás vezetett oda, hogy vesebetegekkel, nefrológiával foglalkozzam.
Békéscsabán 1986-ban nyílt az első dél-alföldi dialízis központ a szegedi egyetem közreműködésével, amely 1991 után már az egész megye veseelégtelenségben szenvedő betegeit ellátta. Nagyjából 1500-1600 beteget kezeltek eddig, 140-150 eljutott a veseátültetésig, amivel már szinte teljes életet élhet.
– Nagyon sokat köszönhetek a főnökeimnek. Dr. Csikász József főorvostól tanultam meg, hogy a jó anamnézis már fél diagnózis, illetve, hogy a képi vizsgálat soha nem helyettesíti a betegekkel való beszélgetést – mondta dr. Tóth Eszter. – Büszke vagyok rá, hogy a Magyarországon mintegy 350 praktizáló nefrológus közül tíz az én ,,gyermekem”, akik közül többen már túl is szárnyaltak, nagyobb karriert futottak vagy futhatnak be, mint én, lassan már én tanulhatok tőlük. Örülök ennek, hiszen egyrészt nem szégyen egy fiataltól sem kérdezni, másrészt a technika, az orvostudomány is egyre korszerűbb, egyre több mindenre képes, ezért amíg egy orvos praktizál, a betegei érdekében kötelező tanulnia.
