Dobosi László úgy gondolta, hogy első munkahelyéről, a kötöttárugyárból megy majd nyugdíjba. Ez a terve nem valósult meg, de ettől függetlenül 51 éve varrógépeket javít Békéscsabán.
– Véletlenül alakult úgy, hogy a varrógépekkel kötöttem össze az életemet. Az édesanyám a kötöttárugyárban dolgozott, éppen ezért egy kisfőnök beprotezsált a vállalathoz gépszerelőnek az érettségi után. Öten voltunk inasok, végül csak én maradtam. Azonban 1990-ben úgy éreztem, hogy nem lesz jó vége a dalnak. Amikor adódott egy lehetőség, fájó szívvel, de otthagytam a kötöttárut. Tönkretették a gyárat, pedig mindig biztos voltam benne, hogy onnan megyek nyugdíjba. A fiamat nem tudtam rábeszélni, hogy kövesse a szakmámat. A feleségem sajnos meghalt és azért, hogy ne legyek otthon mindig egyedül, megtartottam a boltot, pedig már hetvenéves vagyok.
A mester azt mondja, jólesik neki a munka, az is előny, hogy közben találkozik vevőkkel, ismerősökkel, akikkel váltanak néhány szót. A vásárlók is marasztalják, hogy ne adja fel a szakmát, hiszen ki javítja majd az elromlott gépeiket. Békéscsabán ma Dobosi László az egyetlen varrógépszerelő.
– A kötöttben nyolcvan gép volt egy műszerészre bízva és minél gyorsabban kellett javítanom, hiszen a varrónőket darabbérre fizették, nem tehették meg, hogy sokáig állnak tétlenül. Így ahogy felállt az asszony az asztaltól, én már ültem is le és dolgoztam – mondta Dobosi László. - Ide viszont behozzák a varrógépeket, jó húsz éve nem járok ki házhoz is. Elég az üzletben árulni, gépet javítani. Nyáron csend van. Ha az embereknek van egy kis összekuporgatott pénzük, elmennek két hétre üdülni. Ha nincs, akkor úgy mint én, nyaralásképpen kifestem a lakást a szabadságom alatt.
Dobosi László azt mondja, a mai gépek már nagyon mások, mint a pár évtizeddel ezelőttiek. Már nem ritkák az érintőképernyős változatok sem, amelyekhez leginkább elektroműszerész szükséges. Ha László nem boldogul egy géppel, félreteszi és másnap újra előveszi. Az a tapasztalata, hogy egy kis pihenő után azonnal beugrik a megoldás.
– Egy kollégám volt még a városban, de elment máshova. Ki kell termelnem az üzlet bérleti díját, a rezsit, az adót, és már csak kevés marad a bevételből. Kevés a nyugdíj és a jövedelem, de nem tudnék magamnak varrni, az más szakma.
