Eredendően Berénybe indultunk, amikor Manyika, a vadfeleségem félúton feldobta a labdát, hogy nézzük meg a muronyi kápolnát. (A minap a gyerekkori barátnője küldött néhány képet a szentélyről.)
A 47-esről jobbra ki kell hajtani a Murony táblánál, majd teljesen áthaladni a településen és az utolsó, jobboldali dűlő előtt egy mívesen faragott tábla mutatja: „Kápolna 250 méter”.
Döngölt, poros út vezet az emlékhely felé. Urbánus Tamásként (él a fővárosban egy Urbán Tamás, nagynevű fotóművész; a fia, Ádám is kifejezetten remek) rendkívül érdekes volt a hetvenes-nyolcvanas évekbe visszagurulni.
Galéria
Az eredendően 1861-ben épült kápolna – a tavalyi felújítása miatt – egy kicsit disszonánsnak tűnt az említett összképhez. A szentélyt gyönyörű, kovácsoltvas kerítés öleli körül és ami nagyon emberi, hogy egy kapu/ajtó sincs zárva.
A kápolnát Jantyik Mátyás békési községi bíró és neje, Kutyik Mária építették. A belsejében egy Mária szobor van, a karján Jézussal – a szobor alatt ez olvasható: „Jantyik Mátyás neje, Kutyik Mária készíttette 1861-ben”. A toronyban egykor harang lakott. Jantyik Mátyás unokája, szintén Mátyás a környék legismertebb festője lett – nevét viseli a békési múzeum.
A bő fél óra alatt, amíg ott voltunk, a kóbor macskákon, mérges kutyákon, biciklis kisfiún (plusz egy csokor virág), legelő pacin kívül, a poros úton egy Jeep rántott vissza minket a jelenbe.
(Közben, ha a csabai vízipólós gyerekek játszottak volna még egy negyedet, akkor minden bizonnyal megverik a Szentest.)
