A valóságban persze minden másképp történt. A frontokon nagyon hamar kiderült, hogy a tüzérség tűzerejének növekedését nem követte a lövedékek elleni védelem kialakítása. A különböző hadseregek katonái lövészárkokat (bunkereket, harcárkokat, mellvédeket, szögesdrótakadályokat, stb.) építettek ki és ide húzódtak be ellenséges tűz esetén. A két lövészárkokrendszer közötti távolság 20 (!) métertől 2 kilométerig terjedt és a Nagy Háborút követően legközelebb csak az 1980-ban kezdődő irak-iráni háborúban játszott nagy szerepet.
