Ezek a madarak nem betegek vagy sérültek, a természetes alkalmazkodási viselkedés részeként maradnak itthon a vonulás helyett, melyhez a klímaváltozásnak is köze lehet. Ez a tendencia figyelhető meg többek között a hasonló táplálkozású kócsagok és gémek, továbbá a ragadozó barna rétihéja esetében is. Az itthon maradó fehér gólyák nem szorulnak emberi segítségre, etetésre. Befogásuk amúgy sem lehetséges, meleg helyen történő átteleltetésük felesleges.
A viselkedés magyarázata az lehet, hogy az itthon maradó példányok kevésbé kockázatosnak érzik az itthon maradást, mint az oda-vissza akár 18 ezer kilométeres, hosszú távú vonulást. Ezt segíti, hogy rendkívül változatos táplálkozású gólyák probléma nélkül tudnak téli álmot nem alvó egerekre, pockokra vadászni a többnyire hómentes gyepeken, szántókon. Ha pedig nem találnának táplálékot, fél-egy napos repüléssel meleg, mediterrán területekre tudnak húzódni.
Illusztráció (forrás: pixabay.com)
Az itthon maradó fehér gólyák között egyre több lehet a „veterán”, azaz az olyan madár, amely sikeresen túlélt legalább egy áttelelést. Ez azért fontos, mert ezek a sikeres és egyre finomodó túlélési stratégia birtokában vághatnak bele a következő áttelelési kalandba.
Az áttelelő gólyák egészségi állapotáról a legegyértelműbb visszajelzést a röpképesség vagy ennek hiánya ad. A tetőgerinc, a kémény vagy a fészek magasában álldogáló madárról már ránézésre tudni lehet, hogy tud repülni, egészséges. Ha napokon keresztül olyan helyen látunk gólyát földön ülni, ahol nincs számára táplálék, egészségi állapota úgy ellenőrizhető, ha lassan felé sétálunk – amennyiben felrepül, akkor minden rendben van. Fontos, hogy mielőtt ezt megtennénk, lehetőleg érdeklődjünk a környéken, mert a madarak folyamatos felzavarása zavarja az áttelelésüket. Probléma esetén a területileg illetékes nemzeti park őrszolgálatát lehet értesíteni.
Részletek fotókkal, videókkal >>
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
-400x225.JPG)
