Anno 1923 - Békés vármegye és a világ 1923. szeptember végén

Lassan véget ért a szeptember, de hírekből nem volt hiány. Hosszabb gondolatok a németekről, adomány a nősülőknek és a gimnazistáknak. Védelem a szőlőnek, baleset Szarvason és változások a harangozásban. Mindezek a 100 évvel ezelőtti BÉKÉS hasábjain.

Nemzetközi hír – Passzív ellenállás

„Ez év januárjában vonultak be a francia csapatok Németországnak ugynevezett Ruhr- vidékére, amely talán az egész világnak legelső, leggazdagabb iparvidéke. Bevonultak azon a címen, hegy Németország nem teljesíti a jóvátételre vonatkozó kötelezettségét és igy Franciaországnak zálogot kell vennie, a német ipari termelést kell felügyelet és ellenőrzés alá vetnie.

Odaültek tehát a németnek a nyakára, kényszeriteni, sarkallni akarván a fokozott munkára és azzal a szándékkal, hegy a keresményt majd azután mind elszedik. Az egész hatalmas ipari termelés francia felügyelet alatt ment volna, az utolsó csavarig minden a franciák ellenőrzése mellett mehetett volna ki a gyárakból és a befolyó jövedelmeket Franciaország tette volna zsebre. Hogy ez minél több legyen, természetesen a franciák szabták volna meg a munkabéreket, az üzemi kiadásokat, a vállalkozói nyereséget. Ilyen szándékkal szemben természetesen nem tehettek egyebet a németek, minthogy azt mondták: nem dolgozunk. A gyárak igazgatóitól kezdve a fűtőig mindenki letette szerszámát és a gyárak álltak, a termelés a minimális lett. Úgy hívják ezt: passiva resistentia. Nyolc hónapon át tartott ez a passiv resistentia. A német kezek pihentek, a gyárak álltak, a franciák pedig büntettek, megtöltötték börtöneiket és kivégeztek vagy száz németet. Lényegben azonban mégis tehetetlenek voltak ezzel a passiv resistentiával szemben. A német ipar nem termelt, a jóvátételi összegre semmi sem gyűlt be. Ámde Henenins Agrippa találó példája itt is beigazolta a maga igazságát. Ehorvadott a dolgozni nem akaró kar és már-már megállóit egy hatalmas nép szívverése. A német közgazdaság omlott össze legelébb annak következtében, hogy a német ipar nem akart termelni. Nem akart termelni a franciák számára és igy nem termelt a saját maga számára sem. Ámde a franciák tudtak várni, de Németország nem bírta ki a termelésnek nyolc hónapon át való szünetelését. A német pénz értéke, az országnak semmiféle kivitele nem lévén, hihetetlen mélyre sülyedt, úgyszólván teljesen elértéktelenedett. A passiv resistentiát folytatni tehát annyi lett volna, mint teljes pusztulásra ítélni az országot. Ezt nem lehetett tenni, tehát a német kormány feladta eddigi ellenállását. A német nép dolgozni fog a francia szuronyokkal háta mögött, a német gyáros felveszi a munkát és a francia pénztáros fogja szedni gyára bevételeit. Egy hatalmas tanulság kínálkozik mindebből. Minden nyomorult és megalázott helyzetnek egy biztos gyógyszere van: a munka, a szükséghez mérten felfokozott munka és minden jobb helyzetre törekvésnek egy biztos csődje van: a munkával való felhagyás.”