A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. július 28-án megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők és a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy szarvasi diplomaosztó és a megjelent vendégek, a korabeli dinnyevásárlás nehézségei, a túlzásba vitt italárusítás és egy, a közvagyont megkárosító munkások és lóhajtók bűnügyi anyaga kerül reflektorfénybe. Természetesen a 2018-as kommentár most sem maradhat el. Jó szórakozást kívánunk!
Diplomakiosztó ünnepség a szarvasi felsőfokú technikumban
A szarvasi felsőfokú technikumban megtartották az államvizsgát s 51 öntözéses szaktechnikus kapta meg a diplomáját szombaton. A díszünnepségen ott volt dr. Kovács Gábor igazgató, a vizsga napjaiban elnöki funkciót töltött be Gergely István, a mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter helyettese, Moharos János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának munkatársa.
Szarvason, az öntözéses szakemberképzés fellegvárában az ország minden tájára sokoldalúan képzett szaktechnikust képeztek. Az ÖRKI segítségével a szakemberjelöltek megismerték az öntözés legkorszerűbb módszereit. Az 51 államvizsgázó diák közül negyvenötén termelőszövetkezetben kaptak állást, jó részük társadalmi ösztöndíjjal tanult Szarvason. Elsajátították az öntözés csínját-bínját az érettségi után technikumba került diákok, s hazánk legkülönbözőbb tájain segítik a legjobban bevált öntözési módok elterjesztését.
Mai kommentár: Szarvas már 50 éve is a mezőgazdaságot segítő felsőoktatás fontos bázisa volt. A diplomaosztó díszünnepség rangját mindenképpen emelte, hogy a mezőgazdasági miniszter helyettese is jelen volt, az viszont, hogy az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa mit keresett a rendezvényen az kérdéseket vethetett fel 1968-ban és kérdéseket vet fel mai is.
Bosszantó vásárlás
Családom nagyon szereti a dinnyét. Bevallom, jómagam is, ezért voltam hajlandó kinyitni a nem túlságosan kövér erszényemet a kedvelt nyári gyümölcs megjelenésének csaknem a premierjén. Két görgőt választottam ki, mert az a kedvenc. A kartársnő lemérte és közölte az árat: 50 forint körül járt. - Mindegy - mondtam -, több is veszett Mohácsnál. Kérem, szíveskedjék meglékelni, mert ugyebár így zsákbamacska ez a drága portéka.
- Nem lehet, azaz nem szabad - hangzott a válasz. - Visszahozni se lehet, mert nincs leírás, meg aztán mit kezdenénk vele. Különben is felesleges a lékelés, mert a nagy kánikulában jól megérett, cukorédessé vált a dinnye.
Nem érett meg. Mi több, csaknem zöld volt a belseje. Úgy látszik, nemcsak nekem van botfülem a dinnye érettségét jelző bufogáshoz, hanem annak is, aki leszedette és eladta. Napokig sajnálkoztam a csak úgy kidobott, egy pár rántanivaló csirke árán. Aztán megint bevitt a ... dinnyerajongás a zöldséges boltba. Ekkor már egy férfi volt ott. Ezúttal a biztosabb sikerrel kecsegtető sárgadinnye mellett döntöttem. Ám, alig értem hozzá, a többi vásárló kiszolgálásával elfoglalt ... azt se tudom, hogy minek nevezzem azt az unszimpatikus valakit, dörgő hangon rám förmedt; asszonyom, ne nyomkodja azokat a dinnyéket, mert úgy összehorpadnak, hogy a kutya sem veszi meg.
Erre a hangra az egyik asszony, aki szintén dinnyét akart vásárolni, kisietett a boltból. En egy darabig dermedten, megszégyenülten álltam, mint akit lopási kísérleten kaptak. Aztán kikaptam a ládából két dinnyét, éppen azt, ami a kezembe akadt. Kifizettem, hazavittem és még most is ott van. Félek, hogy érte jön az a bariton hangú boltos azzal, hogy keveset számolt, amiért megzavartam a dinnye tiltott tapogatásával. Ügy látszik, csak mese az az időszak, amikor a vásárlót mindenütt előzékenyen szolgálják ki, emberi mivoltának megfelelően - a pénzéért.
Mai kommentár: Egy, vagyis két dinnyevásárlás anomáliája. A lékelés megtagadása vélhetően a kiszolgáló lustasága miatt nem valósulhatott meg. Ugyanis a lékelés 40 évvel később az európai uniós szabályoknak köszönhetően szűnt meg az árusítóhelyeken. Mai szemmel két tanulságot olvashatunk ki a jegyzetből. Az első szerint nem csak nekünk, ma élőknek nehéz feladat a mézédes görögdinnye kiválasztása, a másik, hogy 50 év után is találkozhatunk bariton hangú, udvariatlan árusokkal. Ezek rendszer független problémák maradnak.
Túlzásba viszik az italárusítást
A vegyesboltok egyébként is szűk raktározási lehetőségeit tovább rontja az italáruk kiterjedt árusítása a békési járásban. A raktárak jelentős részét sörös- és szódavizes- ládák, üvegek foglalják el; az üzletek lassan italboltokká alakulnak át. A boltok bejáratánál szokássá vált az italozás. Jellemző például a kereskedelmi tevékenységre, hogy az utóbbi időben még a húsboltok is árusítanak hűsítő italokat,
borokat.
Mai kommentár: Valahogy el kellett jutni oda, hogy a rendszerváltás előtt az egymillió alkoholista országává váljunk. Ehhez segített az új gazdasági mechanizmus, mely már megengedte, hogy akár a húsboltokban is áruljanak üdítőt és szeszesitalokat. Ja, kérem ha igény is volt rá.
A tárgyalóteremből
Sódert, fát, cementet loptak – 1-3 évi szabadságvesztés a büntetésük
Pénteken hirdetett ítéletet a Békéscsabai Városi Bíróság W. Ferenc és 39 társa bűnperében. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat művezetője, összejátszva az ÉPFU lóhajtóival, éveken át sikkasztott építőanyagokat, részben saját céljára, részben eladásra, a felügyelete alá tartozó munkahelyekről: a konzervgyár, benzinkút, forgácsoló stb. építkezéséről. Hasonló bűncselekményeket követett el K. János, a Tanácsköztársaság úti csatornaépítés vezetője és E. János brigádvezető, aki több ízben helyettesítette W.-t az építkezéseken.
M. János, V. András, M. Imre, N. Lajos, Cs. András és az ÉPFU több más lóhajtója, rakodója, később már nemcsak a művezetőkkel együttműködve, hanem saját szakállára is sikkasztott anyagot. Bátran „működhettek” a fuvarosok, hiszen a felelős vezetőknek nem volt erkölcsi alapjuk ahhoz, hogy a körmükre nézzenek. K. például egy alkalommal észrevette a sikkasztást és szólt a fogatosoknak, hogy vigyék vissza az anyagot. Léhet-e csodálni, hogy utasítását semmibe vették azok az emberek, akik rendszeresen hordtak lakásépítkezéséhez anyagot a vállalat munkahelyeiről és akiket gyakran szólított fel bűncselekményre e szavakkal: „Kellene egy kis pénzt csinálni!”
Reggelente az ÉPFU békéscsabai kirendeltségének az istállója valóságos lakcím-börzévé alakult. Itt közölték egymással a bűnszövetség tagjai, hogy milyen anyagra van szüksége az egyes orgazdáknak. Az évek során széles vevőhálózatot alakítottak ki és egyes orgazdák odáig mentek a vakmerőségben, hogy a munkahelyen választották ki a nekik megfelelő anyagokat, ott alkudoztak K.-val és bűntársaival.
A vásárlók egy része saját építkezésénél használta fel a TÜZÉP-nél sokszor hiánycikklistán szereplő anyagokat: sódert, cementet, burkolólapot, faanyagot. Mások - így például B. Mátyás is - némi haszonnal, továbbadták a görbe úton szerzett áru egy részét.
Általában világos nappal pakolták meg kocsijukat a vállalat tulajdonát képező anyagokkal a fogatosok. Az összesen 141 ezer forint értékű anyag elsikkasztását megkönnyítette - állapította meg a bíróság -, hogy az Építőipari Vállalatnál elég laza volt az ellenőrzés. „Bemondás” alapján is igazoltak fuvart, E. János pedig azt vallotta, hogy a raktárból vételezett cementről csak saját magának készített feljegyzést papír fecnikre, sőt az is előfordult, hogy a falra.
A bíróság, figyelembe véve, hogy bűnszövetségben és éveken keresztül folytatólagosan sikkasztották a társadalmi tulajdont, W. Ferencet 2 évi és 4 hónapi, K. Jánost 1 évi és 10 tónapi, E. Jánost 1 évi és "hónapi, M. Imrét 2 évi és 6 hónapi, Cs. Andrást 1 évi és 10 hónapi, M. Jánost 3 évi, V. Andrást 2 évi és 6 hónapi, N. Lajost 2 évi és 6 hónapi, V. Imrét 1 évi és 6 hónapi, N. Jánost 1 évi és 2 hónapi, H. Lászlót 1 évi és 6 hónapi, G. Györgyöt 2 évi, L. Jánost 1 évi szabadságvesztésre ítélte. Mellékbüntetésül - a főbüntetéssel arányos időtartamra eltiltotta az elítélteket a közügyektől. M. Imrét kötelezte a korábban kiszabott és felfüggesztett 6 hónapi szabadság- vesztés letöltésére is. A többi vádlottat kisebb időtartamú szabadságvesztésre, javító-nevelő munkára, pénzbüntetésre ítélte, egy vádlottat pedig figyelmeztetésben részesített.
Az ítélet nem jogerős.
Mai kommentár: Röviden így foglalható össze a történet: a művezető, az építésvezető és a lóhajtó banda esete a népgazdasággal. A nép, a munkásember másként tekintett a közvagyonra, mint ahogy a párt elvárta, amikor pedig kapzsivá vált, akkor már lesújtott a hatalom. Azt viszont nehezen hiszi el az ember, hogy magasabb szinten nem tudtak a folyamatról, de az elvtársak vélhetően más megítélés alá estek. Az államhatalom példát akart statuálni a szigorú büntetésekkel, azt hogy ezt sikerrel tette-e azt mindenki döntse el maga. A korabeli tudósítás közölte a vádlottak teljes nevét, mi csak a vezetéknév kezdőbetűjét közöljük.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
