A behir.hu időutazó rovatában ma újra visszarepülünk ötven évet és megnézzük, hogy miről írt az 1968. december 19-én megjelenő Békés Megyei Népújság. Kukkantsunk bele ma is az elvtársak és az elvtársnők, illetve a kor örömét, bánatát megélő kisemberek izgalmas világába. Ma egy, az ünnepi élelmiszer-ellátásról szóló tájékoztató, egy Békés megyei vadászatról szóló beszámoló és a békéscsabai nőtanács ünnepélyéről készült tudósítás kerül reflektorfénybe. Mai lapszemlénket kivételesen nem egy fotóval, hanem egy rajzos üzenettel egészítjük ki, de természetesen a 2018-as kommentárok most sem maradhatnak el. Hasznos időtöltést kívánunk!
Ünnepi élelmiszervásár
Egy héttel karácsony előtt az ajándékvásárlás közben a háziasszonyok már a család ünnepi kosztjára is gondolnak: megkezdődött az élelmiszervásár. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint az ünnepekre Budapesten és vidéken egyaránt az igényeknek megfelelő, kielégítő ellátásra készült fel a kereskedelem.
A karácsonyig hátralevő egy hét alatt egyebek között 520 vagon húst és húskészítményt - a tavalyinál 30 százalékkal többet - hoznak forgalomba. A tőkehús 75 százaléka sertéshús. Baromfiból országosan 78 vagonnal rendelt a kereskedelem a karácsonyt megelőző hétre, s ez ugyancsak 30 százalékkal meghaladja a tavalyi, bőséges ellátást nyújtó mennyiséget. A vágott, a belezett és a darabolt csirkén, tyúkon kívül, elegendő pulyka is forgalomba került, de gondoskodott a baromfiipar hízott libáról, sőt pecsenyekacsáról is. A tavalyinál 15 százalékkal nagyobb tojásforgalomra számít a kereskedelem, amely a következő napokban csak friss tojást tart. Ezenkívül mind baromfiból, mind tojásból magas piaci felhozatal is várható. A hagyományos karácsonyi halételekhez ugyancsak lesz elegendő alapanyag: 100 vagon halat szántak az ünnepekre.
Tej- és tejtermékből a tavalyinál 30-40 százalékkal több - egyebek között 19 millió liter tej,
73 vagon vaj és 34 vagon sajt - kerül az üzletekbe. Burgonyában, zöldségben, gyümölcsben sem lesz hiány. Mákból - az idei gyenge termés ellenére - jut minden házi sütésű bejglibe, egyéb süteménybe, dióval, mogyoróval és mandula-béllel azonban eléggé szűkösen rendelkezik a kereskedelem. A déligyümölcsök közül szükség szerint 20-50 százalékkal több citrom kerül forgalomba. A meglevő készlet és a még beérkező narancs és grapefruit szállítmányok ugyancsak megfelelő ellátást ígérnek. Banánt az éréstől függően naponta kapnak az üzletek. Az ünnepi kalácshoz elegendő a mazsola, s a déligyümölcs-választékot füge, valamint földimogyoró gazdagítja.
Mai kommentár: Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapjában előre tájékoztatták a háziasszonyokat, hogy a kereskedelem felkészült az ünnep előtti élelmiszer rohamra. Az elvtársak vagonra pontosan kiszámolták, hogy melyik termékből mennyi kell a dolgozók karácsonyi asztalára. A hölgyek pedig pontosan dekódolták a Belkereskedelmi Minisztérium üzenetét és pontosan tudták, hogy 1968 telén is gondok adódnak majd az ellátással és megint minden furfangot be kell, hogy vessenek a ünnepi menü alapanyagainak beszerzéséhez. Akkoriban ugyanis ez volt a módi.
„Róka jobbra! Róka balra! Róka a füstölőben!"
Egy nap Nimród hódolói között
- Csak ne kellett volna olyan korán kelni - mondtam reggel a csabai, kétsopronyi és kamuti vadászismerősöknek a Szarvas felé vezető út mentén, a szünnapos Fenyő Csárda előtt. - Csak ne kellett volna annyit gyalogolni - nyöszörögtem este derék- és lábfájástól. A vadászoknak látszólag meg sem kottyant a 25-30 kilométernyi gyaloglás. A legidősebbnek látszó Mészáros bácsi élénken mesélte, hogy még mindig megvan az a kerékpár, amit 3 évvel ezelőtt vadászat közben egy kukoricásban talált. Nagyon feledékeny lehetett az első gazdája. Ugyanis hetekig feküdt a jobb sorsra érdemes jármű a kukorica közt, s alaposan benőtte a fű. A rendőrség talált tárgyak osztályán sem kereste.
Azzal nem dicsekedett Mészáros bácsi, hogy hány vadat lőtt akkor ég a mostani nagy vadászaton. Ez egyébként jellemző a békéscsabai Vörös Lobogó Vadász- társaság tagjaira. Gyucha Mihály vadászmester azonban készséggel sorolta, hogy tavaly
3500 nyulat és fácánt lőttek,
300 tapsifülest pedig élve fogtak be. Az idén magasabb a tervük 300 lőtt vaddal. Nem tartják ezt elérhetetlennek. Az első nagy vadászaton 400 nyulat és 70 fácánkakast ejtettek. Nun Mihály, a társaság elnöke akkor 25 vadat ejtett. Ha ezt előre tudom,_ akkor jobban megijedek a kettős feladattól. Ugyanis hajtő-riporterként bandukoltam Nun Mihály mögött, s az első körben 6 nyulat puffantott le. Ennek ellenére pesszimistán nyilatkozott.
- Nem ideális a mi vadászterületünk. Nem hagynak a termelőszövetkezetek semmi búvóhelyet a nyulaknak, fácánoknak. Sehol még kúpban sem áll kukoricaszár a határban.
Hát igen, csak Kamut határában, néhány egyéni parcellán találtunk vágatlan vagy kúpban álló kukoricaszárat. A szövetkezetek földjein csak a mélyszántás hantjai közt bújhatnak meg a vadak. Főleg a nyulak, mert fácán kevés van a sima határban. Most a 4. nagy vadászaton is csak 60-at lőttek 350 nyúl mellett. No meg egy rókát, mindjárt az első körben. A 40 vadász megannyi hajtóval legalább egy 4 kilométer átmérőjű kört alkotott. A többnyire gyakorlott hajtők - néha a vadászok bosszúságára - hangos kiáltásokkal jelzik: nyúl szemben, kakas jobbra. Így jelezték a körben többször jobbra-balra futkározó rókát is. Aztán egyszerre csak eltűnt a fácáncsibék, a kis- nyulak és a tanyasi baromfiállomány főfosztogatója. A sok szem közül néhány látta egy tanyába behúzódni. Csakhamar meg is találták a húsfüstölőbe húzódva. Rácz vadásztárs pillantotta meg. Az odasereglett 8-10 vadász jóformán hozzá se kezdett a kiugratási terv megtárgyalásához. Szalóci vadásztárs
máris beleduplázott a jókora rókába.
A közeli lövés bizony alaposan kiluggatta értékes bundáját. Kapott is a vadász szemrehányást bőven, pedig azé a róka, aki meglövi. Tavaly 28 került terítékre. Az idén is számítanak ennyire. Különösen a kígyósi és a gerlai határban szaporodtak el ezek a ragadozók. A kóbor kutyáknak és macskáknak sincs kegyelem. Nincs ám, mert drága takarmánnyal, fáradságos etetéssel igyekeznek elősegíteni a vadállomány átteleltetését, szaporodását a 32 ezer holdas „birtokon”. Most is zabot szereztek be és olajpogácsát is szeretnének vásárolni anyulaknak a lucernaszéna és a különböző szemes abrak mellé. Értékessé vált a lőtt vad. A nyulat 60-70, a fácánt pedig 45 forintért veszi át darabonként a MÉK, a MAVAD megbízásából.
Ha nem tévedek, ezért
nem dicsekszenek a vadászok
azzal, hogy hány vadat ejtenek el egy-egy vadászaton. Persze azzal sem dicsekednek, hogy mennyire fáradtak el, mennyire sajog a lábuk és a derekuk a kora reggeltől sötétedésig tartó 25-30 kilométeres gyaloglás közben. Legközelebb én sem dicsekszem vele, mert kacagással fizetnek érte a derűs kedvű, edzett vadászok. Jó részük már a felszabadulás óta kitartó hódolója Nimród foglalkozásának. Szép, de fáradságos és költséges szenvedély ez. Csak egy-két fiatal vadász felesége hiszi el egyelőre, hogy 1 forintért adják a töltény darabját, s hogy ingyen javítják a puskát, és hogy mindig mások fizetik a vadászat utáni áldomást.
Mai kommentár: 1945 előtt a vadászat úri sport volt, nemesek, arisztokraták, királyok és uralkodók kiváltsága. A kommunisták hatalomátvétele után a pártelit bepótolta lemaradást, nagy vadász volt már Rákosi Mátyás is, Kádár Jánosnak pedig egyszerűen szenvedélye volt a puskás erdő-, mezőjárás. Természetesen a korszak kisembere is részt vehetett a vadászatokon, mint hajtó és végig azon imádkozhatott, hogy az elvtársak látását ne homályosítsa el véglegesen az elfogyasztott pálinka. Egy Békés megyei vadászatról szóló beszámoló több érdekességet is feltár a korszak vadgazdálkodásáról és az utolsó mondat remek poént rejt magában.
Ünnepély a feleségeknek
Békéscsabán a MEDOSZ Székházában december 17-én délután meleg hangulatú ünnepség zajlott le. A városi nőtanács hívta meg a kerületi nőtitkárokat, tsz-nőbizottsági vezetőket és a veterán mozgalmi munkások feleségeit. Az ünnepségen megjelent Such János, az MSZMP városi bizottságának első titkára is. Gyebnár Jánosné városi nőtitkár megnyitója után Fekete Jánosné, az MSZMP városi bizottságának munkatársa méltatta a KMP megalakulásának 50. évfordulóját, mely alkalommal sor került erre a találkozóra is. Többek között elmondotta, hogy Békéscsabán hogyan alakult meg a KMP és ebben a veteránok mellett milyen részük volt a feleségeknek, akik helytállásukkal, élettársuk munkájának segítésével álltak ki a mozgalom mellett. Az ünnepséget az úttörők szavalatai tették színesebbé és kedvesebbé, különösen szépen szavalt Adorján Erzsébet ipari tanuló. Such János elvtárs is üdvözölte a veterán- feleségeket. A találkozón többen felelevenítették a régi emlékeket és elbeszélgettek a múlt harcairól. A résztvevők szolidaritásukat fejezték ki a vietnamiak harcával és táviratot küldtek tiltakozásul az amerikai agresszió ellen. Az ünnepségen, a nőtanács uzsonnán látta vendégül a résztvevőket.
Mai kommentár: A békéscsabai nőtanács a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének székházában egy kis propagandaanyag végighallgatására és egy kis uzsonnára hívta a kerületi nőtitkárokat, tsz-nőbizottsági vezetőket és a veterán mozgalmi munkások feleségeit. Vajon miért nem hívtak meg egyetlen dolgozó lányt, nőt vagy asszonyt? Bizonyára kellemetlen lett volna szembesülni a valósággal. A roppant izgalmas rendezvényről szóló beszámoló végén mindössze két kérdés izgatja fel az olvasót: a békéscsabai elvtársnők vajon milyen nyelven írták meg és vajon kinek címezték a táviratot?
Egy rajzos üzenet
Az 1968. december 19-ei Békés Megyei Népújságban sajnos egyetlen olyan fotó sem jelent meg, mely a megye életéből mutatna érdekességet, ezért kivételesen ma egy rajzos üzenetet választottunk, mely a lap hátlapján jelent meg, de se címe, se a rajzolóját nem tüntették fel a szerkesztők.
(A fényképek illusztrációk, nem biztos, hogy 1968-ban készültek, nem biztos, hogy Békés megyében, de jellemzőek a korra.)
