A leglátványosabb virágpompát rendszerint április-májusban produkálják a puszták. Aztán a nyári forróságban a pusztai növények nyugalmi állapotba vonulnak, föld feletti részeik általában leszáradnak, lesül, kisárgul a táj. Ezek után, rendszerint augusztusban, először a sziki sóvirágok színezik lilára a száraz gyepeket, majd az őszi csillagvirágok halvány kékes-lilás szirmai hoznak még színt a tájba.
Idén a sóvirágok már igen korán, júliusban elkezdtek virágozni, és bár sok helyszínen tömeges volt a jelenlétük, hamar el is virágoztak, leszáradtak. A karcsú megjelenésű, apró, könnyed őszi csillagvirágokat az augusztus végi esők szokták felszínre csalogatni, azonban idén az esők elmaradtak. Ennek ellenére augusztus utolsó dekádjában a legtöbb ismert termőhelyen, a Csanádi puszták ürmös szikes gyepein, és a Nagylak melletti gyepeken is megjelentek a csillagvirágok. Az időjárási körülmények hatására vékony, felnyurgult virágkocsányt fejlesztettek a növények és a fürtjeik is kevéssé tömöttek, nem sok virágot tudtak produkálni.
Jellemző a fajra, hogy először a virágkocsányai jelennek meg. Lándzsás-félhengeres, csupán 1-2 mm széles, szürkés tőlevelei csak elvirágzás után hajtanak ki, majd áttelelve, csak következő nyáron húzódnak vissza. Arra számítunk, hogy a szeptemberben várható csapadék hatására nagyobb tömegben virágoznak majd az őszi csillagvirágok, és más, ilyenkor jellemző fajokat is előcsalogat az eső, mint például az apró vetővirágokat.
Forrás: KMNP
