A táncfesztivál a múlt hétvégén az evangélikus gimnázium tornacsarnokában rendezett 6. Országos Sporttánc Ranglista Versenyével kezdődött. Hétfőn, 29-én, a tánc világnapján egy új etappal, a Tánckavalkáddal bővült a programfolyam, amelyet Kurucz-Papp Ildikó, a Viharsarki Mazsorett és Sporttánc Egyesület vezetője álmodott meg és vitt a Csaba Center aulájába. Mindezzel kapcsolatban elmondta, csodálatos volt, ahogy a különböző műfajt képviselő táncosok „megfértek” egy színpadon.
Botta Tibor, Kurucz-Papp Ildikó és Gulyás Miklós – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Kedden, április 30-án Botta Tiborék egy másik történést emeltek be a fesztiválba, mégpedig az Utcabált, amellyel a régi idők április 30-ai street feelinget idézték meg. (Egyelőre fáklyásfelvonulás nem volt; bár ki tudja, hátha jövőre tűzzsonglőröket is bevonnak a muriba.)
Valódi felvonulás azonban volt! Mégpedig a 27. Tánc Világnapi Gálaest prelűdje, a Táncosok felvonulása című fejezet. (A gálaest előtt a 23. Civil Kulturális Börze zajlott koraestig a főtéren.) A táncos menet a gála kezdése előtt egy jó félórával, több egyesülettel a Csaba Centertől a Korzó téri szökőkutat érintve, egészen a főtérig pompázott. Kavalkád volt a javából! Majorettek, szabadtornászok, néptáncosok stb. megmutatták az emberi mozgáskoordinációk legtöbbféleségét.
A tabánosok izzítják a Szent István téri flasztert – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Közben a főtéren a Premier Művészeti Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanarai, többek között az LGT: Szólj rám, ha hangosan énekelek örökopusából, a négy angyalhangú tanárnő közreműködésével egy remek generálos nótát prezentáltak. Ráadásul a gitárszólóban Arany Máté simán kétvállra fektette Barta Tamás eredeti játékát. „No, de ez nem cirkusz, hogy most ki a gyorsabb…” – ahogy Simca barátom fogalmazott volt, amikor a gitárosok játéksebességéről beszélgettünk. Ráadásul ez már egy másik kor, a nóta pedig 50 év után is még mindig hasít.
Galéria
A koncert alatt közben szépen megtelt a főtér.
– Csabán még soha nem voltak ennyien a tánc világnapi gálaesten, amelyet Gulyás Miki barátommal 1995-ben, még a Jókai színházban kezdtünk el – fogalmazott Botta Tibor. – Ma is ugyanolyan fiatalok vagyunk, és talán még jobban szeretünk táncolni; a tánc fiatalít, boldogít.
Aki ott volt, az bő két órán keresztül Békéscsaba legjobb táncosait láthatta. Már csak az a kérdés, hogy majd Manyikával melyik tánciskola ajtón menjünk be?
Jövőre már ők is fellépnek – Fotó: Such Tamás / behir.hu
