A néhány éve, Hajtmann Ildikó énekes kezdeményezésére alakult kórusból, a mostanra már koncertező kamara közösség, minden egyes tagjának elhivatottsága a zene küldetésének szolgálatára, kétségtelen. Ennek érvényessége számtalan megfogalmazásból ismert, amelyek közül a Zenei Világnap kigondolójától, a világhírű amerikai hegedűművésztől, Yehudi Menuhintól az egyik így szól: „A zene nem végződhet másutt, mint a szép szeretetében.”
Tény, hogy az ember már az anyaméhben érzékeny a hangokra, bizonyítékaként annak, hogy a fül egy különleges érzékszerv, amely képes a hangokat szelektálni, minősíteni, így, akár a zenét szeretetté alakítani. A szemünket a szemhéjunkkal le tudjuk fedni, a szánkat csukva tudjuk tartani, de a fülünket nem tudjuk bezárni, a külvilág hangjai oda behatolnak, amire azonnal reagálunk. A zene a fülnek nem egyéb, mint a hangok érzékeny képalkotása. A dallam képes a káoszból rendet teremteni, a szétesőt összetartani, a távolságot befogni, az idegeneket ismerősökké, az elutasítást beengedéssé tenni. A muzsikálás misszió, a Teremtő csodálatos ajándéka, ezért legméltóbb helye, méltó módon, a templom.
Senkinek nem okozott meglepetést, hogy Isten háza ez alkalommal is teljesen megtelt. És az sem, hogy kiváló zenészek előadásában remek barokk zene, és ragyogó szóló ének csendült fel. Ahogy a zenét megszólaltatók hálájukat fejezték ki, ugyanúgy a közönségben is tiszteletet ébresztett, hogy Szigeti Antal plébános otthont adott eme alkalommal is a komolyzenei élménynek, amelynek elmaradhatatlan szándéka, Isten teremtői dicsőségének méltatása.
A barokk zenéről röviden: időszakát az 1500-as évek végétől 1750-ig, Johann Sebastian Bach haláláig datálják. A reneszánsz korszak zenélését követte, a már lényegesen dinamikusabb, lendületesebb, örömteli, fennkölt hangzás, ami a barokkra, mint korszakra jellemző. Ahogy az építészetben, a festészetben, a zenében is a szenvedélyesség kap teret. A nagymesterek műveikkel érzelmeket izzító hangulattal, elbűvölő cizelláltsággal, hangszeres bravúrral kápráztatták el a korszak zenére fogékony embereit. És így volt ez ezen az esten is. A kiválóságok nyomdokaiban, magasztos zenélést és káprázatos éneklést hallhatott a közönség. Felcsendültek J.S. Bach, Vivaldi, Scarlatti, Charpentier, Handel, és az egyetlen ismert magyar barokk szerző, Eszterházy Pál művei. Hallható volt Hajtmann Ildikó Bonis Bona díjas tehetséggondozó pedagógus, énekes előadásában a barokk szerzőktől dalok, elbűvölve a közönséget a korszakra jellemző hajlékony díszítésekkel, lélekkel megtöltött hangokkal. Felcsendült még Sallay Gergely fiatal zenei tehetség, komponista, tavaly Hajtmann Ildikónak ajánlott ősbemutatós szerzeménye, az Ave Maria, valamint az ez alkalommal ősbemutatós, Simon Zsuzsának ajánlott dala, az Ó, Sanctissima. Hajtmann Ildikó lélegzetelállítóan énekelte, koronát téve a zenei élményre. A dal maga rendkívülien összetett hangzású. Kezdetként Sallay Gergely lehelet finomságú gitárjátéka hangzott fel, majd Hajtmann Ildikó lépett be lassan, halkan, kíséret nélkül, recitáltan indítva, majd egyre erőteljesebbé váló hangokkal folytatva, szinte felszólítva a többi zenészt, hogy kövessék. S miután a kórus, a gitárjáték és a teljes zenekar csatlakozott, a remekmű katarzissá ért az ora pro nobi (imádkozz érettünk!) könyörgésben, amit egy Amen zárt le, visszhangként körbejárva a templom falait. Az élményért hálás közönség viharos tapssal jutalmazta meg a mesterművet, az ámulatba ejtő éneket. Ez utóbbi alkotás is beigazolta, hogy városunk kitűnő zenei tehetségét, komponistáját üdvözölhetjük Sallay Gergelyben.
A hangszereket megszólaltató kiváló zenészek: Hrabovszkiné Nagy Kornélia (első hegedű) csillogó, nagyszerű, kimunkált hangszerkezelése, Ujházy Lászlóné (második hegedű) lágy, harmonikus zenélése, Kutas Mária Anna (cselló) lüktető játéka, Gál Csaba (orgona), érzékeny, a zenekar tagjaira figyelő, mesteri billentyűkezelése, Gilich Dóra és Pálvölgyi Eszter (furulya) megható egyéni és összehangolt, lírai kettőse, valamint Sztojka Zoltán brácsán bűvölte el a közönséget. A kórus tagjai: Seben Pálné, Strifler Ferencné, Kiss Judit szoprán; Sallayné Benke Edit, Kovács Pálné alt; Tóth Imre, Miklós Dániel tenor; ifj. Tóth Imre és Sallay Gergely basszus, aki egyben mindvégig dirigálta a zenei összhangot, és érzékeny, hol halk, hol dinamikus gitárjátékával a lélek mélységeit pendítette meg. A koncertet Petrovszki Ágnes tette még színesebbé konferálásával.
Ez a nagyszerű zenei este igazolta, hogy a muzsika, az ének képes a megfáradt testet megújítani, a lélek gyötrelmeit elhalkítani, de az ép testet, ép lelket is szárnyra kapni, és olyan örömmel, tűzzel tölteni fel, amitől a hétköznap is ünneppé képes válni.
Köszönet az est énekesének, Hajtmann Ildikónak a tehetségéért, tehetséggondozásáért, Sallay Gergely zenei szerzeményeiért, gitárjátékáért, karnagyolásáért. Köszönet a zenekar minden egyes tagjáért, a kórusért. Büszkén vallhatjuk ezt a KÖZÖSSÉGET városunk kincsének.
Zsidov Magdolna
