Lassan hozzá kell szokni, hogy „kopogósra” fagyott hófödte alföldi táj helyett mind többször és egyre hosszabb időszakokra öltözik e vidék télen feketésszürke, nyirkos köntösbe. Az idei január különösen enyhe, így a nyáron kőkeményre szikkadt poros dűlők és vízparti utak most dágványos autó- és csizmamarasztaló sárral fenyegetnek, amely ugyancsak megnehezíti a határban járók-kelők dolgát.
Nincsenek ezzel másként a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének halászati őrei sem, akik ilyenkor is rendszeresen járőrözik a vízpartokat, különös tekintettel arra, hogy a télszakán is kora tavaszias idő számos horgászt csábít a vízpartokra. De nem csupán őket. A teljesen elnéptelenedett, átlagember (és jármű) által járatlan területek felettébb csábítóak lehetnek a haltolvajok számára is.
A mostoha útállapotokról igen érzékletesen mesélnek az alábbi képek, amelyeket a halőrök jártukban-keltükben készítettek az elmúlt napokban.
