A nagy háború harmadik évében, a hadiadó kivetését követően, a háztartások rézalapú tárgyainak beszolgáltatása után szükség lett a harangokra is. Száz éve, 1917. május 6-án búcsúztatták a leszerelt csabai harangokat.
A kedvezőtlen hadihelyzet miatt 1917-ben a kultuszminiszter körrendeletében utasította az egyházmegyei hatóságokat, készítsenek kimutatást az 1700 előtt készült harangokról, mert a később öntötteket hadi célra rekvirálni fogják. A körrendelet e szavakkal végződött: „…a hadvezetőségnek a muníciógyártás fokozása miatt szükség van az ország csaknem minden harangjára. A muníció fogja eldönteni a világháború sorsát”.
„Leszerelik a harangokat!” – terjedt el városszerte a szomorú hír 1917 áprilisának végén. Napokon át sokan figyelték, amint a katonai munkások az evangélikus kistemplom tornyáról leeresztik az 1814-1874 között készült 1425, 830 és a 350 kg súlyú harangokat. A legnagyobb, 29 mázsa súlyú – a Marik-házaspár által adományozott híres harang – mint „szerencseharang” maradt meg, mert acélból és nem rézből készült. A nagytemplom tornyából is leeresztették az egyetlen harangot. A katolikus templom három harangját május 2-án távolították el. Az első, 550 kg súlyú harangot még a Laurinyecz-család adományozta 1803-ban az egyháznak. A Nemeskey Andor prépost plébános által adományozott harangot három darabban tudták leereszteni. Csak egy kisebb harang maradt a toronyban. 1917 május 6-án vettek búcsút a város lakói a harangoktól. Az evangélikus és a katolikus lelkészek mondtak búcsúztatót, melynek hallatán sírva fakadtak a hívek, de könnyeztek a búcsúztató lelkészek is...
Végül a társzekerekre rakott harangok elindultak az állomás felé. A templomtornyok magasából ezek a harangok már nem hívogatták többé a hívőket, s nem siratták a holtakat.
Gécs Béla
