Szarvasi avarok hagyatékáról írt a National Geographic

Egykoron avarok éltek a Békés megyei településen, és környékén, az egyszer már bizonyos, hisz több lelet is erről tanúskodik.

Távolról csak magasuló földkupacokat látni, láthatósági mellényben sürgő-forgó emberekkel. Dr. Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsi Mihály Múzeum ásatásvezető régésze örömmel kalauzolt körbe minket, hogy ezentúl sokkal értőbb szemmel tekintsünk egy feltárásra.

De mire fel mindez? Az M44-es főút építése végett van szükség eme ásatásra. Mind a főpálya, mind pedig a szervizút területén folynak feltárások.

Ami a megtalált leleteket, s néhai tulajdonosaikat illeti, arról már régész szakértőnk mesélt:

– Belefutottunk egy késő avar kori (8-9. századi) temetőbe, valamint egy, a szarmaták idejéből (2-3. századból) való temetőrészletbe, illetve újkőkori (Kr. e. 7000-4500) és szarmata telepnyomokat is találtunk.

Elhangzott, hogy újkőkori leletek is előkerültek. Mik voltak ezek?

– Gödrök, bennük rengeteg edénytöredékkel, ami nagyjából a Kr. e. 5300-5200-as évekre keltezhető.

Utána következetek a szarmaták.

– Igen. Három szarmata sír került elő, amiből az egyiket kirabolták, kettő pedig érintetlen volt. Előkerült még egy szarmata településrészlet is, mely szintén a 2-3. századra datálható.

Kik nyugodtak e sírokban?

– Egyikük harcos lehetett, hiszen, bár sírját kifosztották, egy lándzsahegyre bukkantunk nyughelyében. Másik két sír női nyughely volt: csatokat, gyöngyöket, szépen korongolt edényeket fedeztünk fel azokban.

Volt-e még valami érdekes lelet a szarmatáktól?

– Három gödörből került elő teljes kutyacsontváz.

Időrendben haladva következik az avar kor. Mit találtak ebből az időből?

– Egyik, ha nem a legembertpróbálóbb, a legaprólékosabban végzett feladat az avar temetőrészlet feltárása. Itt körülbelül 80 sírral számolunk. Már most látszik, hogy ezek egy része ki van rabolva. Kiemelkedik néhány férfisír, amikben a teljes bronzból készült övszerelék megtalálható: övdíszek, csatok, szíjvégek, bogozó és kés is fellelhető a sírokban, illetve egy sírból került elő agancsból faragott sótartó. Kettőt is kiemelnék a női nyughelyek közül. Egyik elhunyt egy gazdagon ékszerezett hölgy: gyöngyök, mellboglár-pár, fülbevaló volt nála. Másikuknál pedig egy edény, ami jó állapotban maradt meg; valamint egy nagyon érdekes csörgő – mindkét oldalán egy-egy emberfejjel ékesítve, amin bizony még a bajuszt is meg lehet figyelni. Mindemellett nyaklánca talán több sorban is elhelyezkedhetett mellkasán. Nagyon változatos méretben és formában találtunk gyöngyöket ugyanebben a sírban. Ezek közül legjellemzőbb az úgynevezett dinnyemag alakú gyöngy, de két darab, hengeres üveggyöngy is előkerült, kettő fülbevalóval egyetemben.

Következtethetünk-e a gazdag ékszerezettségből arra, hogy a női sírban egy magas rangú férfi(vezér) felesége nyugodott?

– Ezt azért nehéz eldönteni, mert nem tudjuk, hogy mi mindent vihettek el a sírrablók.

Egyesével temették el az embereket, tehát ez nem csatahelyszín, hanem polgári temetkezési hely lehetett, ugye?

– Ez, így abban a korban furcsán hangozhatott. Inkább azt mondanám, ez az akkori település „rendes” temetője volt. Egy, esetleg kettő település lakóit hantolták ide. Feltűnő viszont, hogy nagyon kevés az egymásraásás; valamilyen sírjel mindig létezett (fából, vagy bármilyen szerves anyagból), ergo tudtak róla, hol vannak a korábbi nyughelyek. Mivel ezek nyomait már nem találjuk meg, így inkább a sírok sorbarendezettségéből következtethetünk arra, hogy településhez tartozó temetőt fedeztünk fel. Ráadásul szinte mindegyik sír nyugat-keleti tájolású, ami jellegzetesen avar temetkezési szokásra vall a nagyszámú sírcsoporttal kiegészítve. Mindösszesen két nyughely esetében volt a fej keleten – és nem nyugaton.

Mit tudunk kultúrájukról, kik voltak ők?

– Nagyjából 567-568 környékén érkeztek az avarok ide, a Kárpát-medencébe. Birtokba vették a területet, idővel beolvasztották a már itt élő népcsoportokat, így például a késői gepidákat is. Fokozatosan telepedtek le a keleti eredetű harcias, nomád avarok. Erre azért is szükség volt, mert a Kárpát-medence hosszútávon nem alkalmas a nomadizálásra. Letelepedvén, valószínűleg meg is érték a honfoglalást. Anyagi kultúrájuk mindvégig változott, de megtelepedésüket követően ők is mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak. Ugyancsak a nyughelyeikből előkerült állatcsontokból következtethetünk rá, hogy baromfit is tartottak, ami nem összeegyeztethető a nomadizálással. Késői leszármazottaik az úgyszólván griffes-indás népességhez tartozhattak, ami a díszítőmotívumaikra utal.

Miben jelenthet előrelépést ez az ásatás?

– Mi magunk is csak a leletanyag pontos vizsgálata után tudunk többet. Annyi azonban már most látszik, hogy a korábban, Szentes környékén feltárt, hasonló korú temetők anyagával sok közös vonás létezik.

Írta és fényképezte: Sarusi István
Forrás: National Geographic Magyarország

Megosztás:

Címke: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?