A késő őszi napos, szeles időszakokban a Körös-Maros Nemzeti Park tájain helyenként tömegesen láthatóak a pókok által szőtt fényes szálak, melyeket a népnyelv egyszerűen csak ökörnyálnak nevez.
A késő őszi napos, szeles időszakokban a Körös-Maros Nemzeti Park tájain helyenként tömegesen láthatóak a pókok által szőtt fényes szálak, melyeket a népnyelv egyszerűen csak ökörnyálnak nevez.
A fiatal, kifejlett pókok meglehetősen leleményes módon jutnak el új területekre: felkapaszkodnak egy kiemelkedő pontra, szövőmirigyeikből hosszú fonalat bocsátanak ki, melybe aztán belekapaszkodik a szél s tovarepíti őket. Egy erőteljesebb őszi szél akár egy-két kilométer magasra is felrepítheti a hálója végén csüngő pókot, majd valahol messzebb földre sodorja. Így jutnak el a pókok például a folyók közepén lévő szigetekre is.
A mezőkön, szántókon járva gyakran tömegesen láthatjuk ezeket a fényes szálakat. Szakembereink a napokban Makó mellett,a Maros-gáton figyeltek fel arra, hogy az ottani távíróoszlopokról milyen sűrű hálóként csüng le az ökörnyál. Az áttetsző napsütésben úgy nézett ki ez a jelenség, mintha „szakálluk” nőtt volna a gát tetején elhelyezett oszlopoknak. Minden bizonnyal sokezer vitorlázó pók landolt itt, maga után hagyva hálóját.
A fiatal pókok ezzel a módszerrel új területeket hódítanak meg, ahol aztán áttelelnek. Így akadályozzák meg azt, hogy világra jövetelük helyén túlnépesedés alakuljon ki.
