Mesélő múzeum rovatunkban ezúttal Nagy Balázs, az Elnyomás és szabadság című kiállítás kurátorának írását olvashatják.
A kommunista hatalomátvételt követően megtörténik Magyarország szovjet mintát követő sztálinizálása. A sztálinista időszakot hazánkban Rákosi-korszaknak nevezzük és 1948-1953 között érte el tetőpontját. A moszkovita kommunista Rákosi Mátyás Sztálin „legjobb magyar tanítványának bizonyult”, legyen szó a KGB mintájára kiépített Államvédelmi Hatóságról (ÁVH), a politikai ellenfelek kiiktatásáról, a mezőgazdasági termelőket érintő kulákosításról, vagy a gazdaságpolitikát érintő kérdésekről.
Sztálin vakbuzgó majmolása kiváltképpen tetten érhető az úgynevezett személyi kultuszon keresztül, mellyel kapcsolatban a Munkácsy Mihály Múzeum Elnyomás és Szabadság című, az 1956-os forradalom 60. évfordulójáról megemlékező tárlatán külön részben is foglalkozunk. A személyi kultusz a politikai vezető – esetünkben Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártjának fő- illetve első-titkárának – államilag kikényszerített vallásos tisztelete. A személyi kultusz – akár csak a kommunista gépezet többi eleme – áthatja az élet minden szegmensét. A vezető képmása valamennyi közintézmény, hivatal kötelező tartozéka. Az ábrázolás idealizált, erőt és szeretetet sugárzó, mentes a testi hibáktól. A képmás többnyire monumentalitásával is a tömegek fölé emeli az ábrázolt személyt, ami jól mutatja a kommunista hatalom visszásságát, mely mindeközben azt a látszatott (is) igyekszik kelteni a lakosságban, hogy a vezető egy közülük. George Orwell Állatfarmjában kölcsönzött hasonlattal: „vannak egyenlők és vannak mégegyenlőbbek”.
A személyi kultusz tetten érhető az irodalomban, a vezetőt dicsőítő ditirambusokban és laudációkban, de leginkább az állami ünnepségek és a személyes évfordulók keretében ragadható meg. Sztálin hetvenedik, Rákosi hatvanadik születésnapja népünnep számba ment, ennek egyik emlékét őrzi múzeumunk is. A Rákosi Mátyás 60. születésnapjára készült gipszplakettünk némileg kilóg az országszerte készültek sorából. A vezető képmása helyett egy allegórikus nőalak fejezi ki annak dicsőségét, mely sokkal inkább a megelőző korszakok tartozéka volt, sem mint a Rákosi-kultusz általános jelensége. A körirat nélkül nem is tudnánk kinek szól e jeles „ajándék”, mely színeiben viszont már a marxista-leninista szimbolikába illeszkedik.
Az ilyen és ehhez hasonló plakettek, domborművek, festmények és így tovább bemutatása nyilvános rendezvények főattrakcióiként szerepeltek, felvonulások záróakkordját jelentették. A kiállításunkban látható és megyénkben készült plaketten keresztül a látogató betekintést nyerhet e sötét korszakba és azt átható légkörbe.
Nagy Balázs az Elnyomás és szabadság című kiállítás kurátora
