Kezdőkör: A helyi vízilabdáról dióhéjban

 

Szerdától három napon keresztül, három korosztály ifjú vízilabdásai csaptak össze a Diapóló Kupáért a békéscsabai Árpád fürdőben. Ennek kapcsán Szilágyi Kristóffal, a Csabai Csirkefogók vezetőjével beszélgetett a 7.Tv Kezdőkör című műsorában Horváth Szabolcs műsorvezető.

 

– Hogyan készültek a klub csapatai erre a hazai megmérettetésre?

 

– Igazából nem volt különleges felkészülés csakis kizárólag erre a tornára. Mivel nagyon messze van a bajnokság, ezért már az edzések kialakítása során beütemeztük ezt a versenyt, rápihenést nem terveztünk be semelyik korosztályban. Kis túlzással mondhatnám, hogy az eredmény talán sokadlagos. A fárasztó és kimerítő fizikai és kondicionáló edzések mellett egy kicsit megtöri ez a torna a monotóniát, és az edzők is egy visszajelzést kaphatnak minden korosztályban arról, hogy hol is tartanak a csapatok az állóképesség fejlesztése terén, amit mi körülbelül több mint négy hete kezdtünk el.

 

– Tehát ez inkább ilyen felkészülési tornának nevezhető?

 

Igen, itt a torna célja az, hogy a fiatalok minél több játéklehetőséget kapjanak, mérkőzéseken, versenykörülmények között nézzük meg őket, hogy a korábbi fizikai munka az most a valóságban hogy is kamatozik. Külön taktikai és technikai dolgokat még nem vettünk elő, az ezután fog következni, mert a bajnokság csak október elején kezdődik, tehát időnk van bőven.

 

– A Diapóló Kupa első felvonását Szentesen rendezték meg. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak akkor a csapatok?

 

A szentesi torna nagyobb szabású volt, mert ott 40 csapat vett részt különböző korosztályokban, és párhuzamosan női tornát is rendezek. Ez pont akkor volt, amikor még nagyon nagy melegek, hőségriadók voltak. Szentesen a fedett uszodában és a nyitottban is nehezen viselték a hőséget a játékvezetők és a játékosok, pláne, amikor délben kellett a nyitott medencében játszani. Ez nem volt túl kellemes. Ott is a monotónia megtörésén volt a hangsúly, külön taktikai elemekkel nem készült semelyik korosztály sem a tornára. Most még nem a finomhangoláson van a hangsúly, az csak ezután következik. Több a labdás gyakorlat a korábbiakhoz képest, de még mindig kevesebb, mint ami lesz majd szeptembertől.

 

– Egy nemzetközi tornáról van szó, de a korábbi évekhez képest kisebb létszámban képviseltetik magukat a csapatok. Román, litván együttesek jönnek. Ők milyen játékerőt képviselnek?

 

Valami miatt most sajnos úgy alakult, hogy kevesebb külföldi csapat vesz részt a tornán, vagy éppen az ő versenynaptárukba ez nem fért bele. Két külföldi csapat van, egy nagyobb litván kontingens. Ezen a tornán három korosztályos tornát bonyolítunk párhuzamosan a gyerek és serdülő korosztályoknak. A litvánok mindegyikben hoznak egy-egy csapatot. A román, nagy múltú Progress Oradea utánpótlási szinten mindig erős, ők adják tovább aztán Bukarestnek, illetve a nagy Oradea csapatnak a fiatal tehetségeket. Ők a legkisebbeknél, a 2005-ös korosztályban versenyeznek, de velük már egy találkoztunk a héten egy mezőtúri tornán, egy másik korcsoportban, ahol mi fiatalabbakkal vettünk részt. A román csapat masszív és erős, mindenképp jó felkészülés ez. Megmondom őszintén, hogy a litvánokat kevésbé ismerjük, a litván vízilabda nem annyira ismert. Abból a szempontból mindenképp hasznos mindhárom csapatunk számára, hogy teljesen más vízilabda-kultúrát hoznak. Kiderül, hogy egy mérkőzésen belül, vagy akár két-három napon belül a csapataink hogy tudnak alkalmazkodni egy teljesen más, adott esetben a megszokott, gyorsabb vízilabdától eltérő játékot alkalmazó csapathoz. Az is jó mentális edzés a csapatok, illetve az edzők számára, hogy hogyan tudnak reagálni, illetve alkalmazkodni egy atipikusabb taktikához vagy vízilabdához.

 

– Persze a litván csapat is okozhat meglepetéseket.

 

Félreértés ne essék, nem lebecsülni akarjuk őket, csak szokatlan a játékstílusuk.

 

– Három nap alatt több mérkőzést is játszik egy csapat. Ez lényeges, vagy ez is talán egy kicsit erős, kicsit szokatlan lehet?

 

Is-is. Most a nyári felkészülésünk úgy néz ki, hogy reggel van egy komolyabb szárazföldi és vizes penzum, az akár 3-3,5 óra. Utána elmennek ebédelni, és csendes pihenőre főleg az idősebb játékosok, mert igényük is van rá. A fiatalabbaknak van napközi elfoglaltság is. Délután 6-tól 9-ig szintén hasonló leosztás, ugyanez a penzum vár rájuk, csak más bontásban. Tehát a sorozatterheléshez hozzá vannak szokva, az erővel és az állóképességgel nincs baj. A mérkőzésnek van egy ilyen speciális ritmusuk. Ez a mérkőzésre való taktikai és mentális felkészülést is jelenti, mert most nem csak faltól falig kell úszni éppen, vagy nemcsak kizárólag egy sematikus labdás gyakorlat van, hanem egy torna. A sorozatterhelés pszichés megterhelést is jelenthet a játékosoknak, az edzőknek, a játékvezetőkről nem is beszélve, akik folyamatosan ott állnak a parton. A tornán belül lehetnek ingadozások a játékformában, mert nem lehet minden mérkőzésen ugyanolyan jól teljesíteni, még akkor sem, ha valaki csúcsformában vagy jó formában van. A korábbi szentesi tornán is megfigyelhető volt, hogy volt, aki nagyon rosszul kezdett, aztán volt egy nagyon jó meccse, aztán megint visszaesett. Ez életkori sajátosság is egyben, illetve itt a nyári edzőtáborok alatt, amikor határterhelést kapnak, ráadásul ott vagyunk most a negyedik-ötödik hétben, ez teljes egészében ez indokolt lehet.

 

– Nemrégiben volt a vizes világbajnokság, ami nemcsak az úszásnak, hanem a vízilabdának is ismét komoly népszerűséget hozott. Csabáról ti, akár egyesületi szinten, hogyan követétek a világbajnokságot?

 

Mindenkit nagyon érdekelt a legkisebbektől a legnagyobbakig. A legkisebbeknek is van már a mai magyar válogatottból is példaképük. Pont az volt az első hét, amikor elkezdtük a felkészülést, és főleg az esti edzésekbe beépítettük a magyar meccsek nézését, végigszurkolását. Egyrészt azért, mert mindenkit érdekelt, másrészt pedig azért, mert még nem vett el időt a többi edzéstől. Úgy gondolom, hogy szakmailag talán ez a legmagasabb szintű vízilabda, amit láthattak a gyerekek, ebből adódóan egyfajta elméleti képzésnek is használtuk a meccseket, nem beszélve arról, hogy a közös szurkolásnak közösségépítő ereje is volt.

 

– Hogy láttad egyébként? Ők ebből mennyit kaptak, és mit tudtok ti vezetőként, edzőként átörökíteni ebből a saját munkátokba?

 

Célzottan nézték a mérkőzéseket, főleg az idősebbek, a serdülő- meg az ifi-korosztály. Mindenkinek megkapta a mérkőzés előtt, hogy célzottan mit figyeljen, adott esetben akár egy védekezést, akár egy támadási megmozdulást, ami az ő posztjára hasonlít. Tehát a legjobbtól, Varga Dumitól, vagy a Hosnyánszky Norberttől lesse el a mozdulatokat a vízben. Volt egy ilyen célzott elméleti képzés is a gyerekek felé, illetve nekünk is jó visszaigazolás volt helyenként az, hogy úgy tanuljuk a dolgokat, ahogy a világbajnokságon is játsszák. Tehát taktikai visszaigazolás volt helyenként, főleg a top csapatok mérkőzése, de ugyanakkor, mi edzők követtük a többi csapatot is, hiszen például Ausztráliától, Amerikától, Kanadától is lehet tanulni, az újhullámban hoznak taktikai újdonságokat, amit adott esetben mi ki is veséztünk. Megnéztük, azt hogy tudnánk átültetni a különböző korosztályos képzésekbe.

 

– Mennyire lehet úgymond meglovagolni a vizes világbajnokságot? Mit hozhat ez a jövőben a vízilabda sportágának? Persze az is fontos volt, hogy olimpiai bajnokaink is újra vízbe ugrottak.

 

A Masters versenysorozatra szombaton volt alkalmam kimenni, és nekem, aki az ő mérkőzéseiken nőttem föl, tehát nekem is egy nagyon élmény volt őket újra együtt a vízben látni. Nemcsak én, hanem még 5000 ember így gondolta szombaton este, hogy kvázi egy tét nélküli, de show-jellegű Masters világeseményre is kiment. Fantasztikus volt a világbajnokság a profi úszókkal, vízilabdázókkal, és közvetlenül utána jött a Masters. Szerintem ez a két verseny, ez az egy hónap az emberek vizes sporthoz való viszonyára pozitív hatást gyakorolt. Az, hogy ez a békéscsabai úszó és vízilabda életben mit fog kiváltani, illetve országosan hogyan megy tovább, majd később derül ki. 2-3 év távlatából látszik majd, hogy ennek hatására hányan viszik le a gyerekeket azért, hogy megtanuljanak úszni, vagy mert szimpatikus volt a szülőknek a vízilabda, hányan bízzák gyermeküket egy klubra, hogy akkor neveljenek a gyerekből vízilabdást. Ez szerintem egy hosszú távú befektetés volt a magyar szervezőbizottság és a magyar kormány részéről is. Bízzunk benne, hogy ez szélesíteni fogja a bázist.

 

– A felnőtt csapatot is te irányítod a következő szezontól. Hogyan kerültél Békéscsabára, és mi vonzott téged erre a feladatra?

 

Korábban Békéscsabán ellenfélként sokszor jártam már, legalább évente egyszer az OB/I B-s bajnokság fordulóiban, illetve játékvezetőként is néhányszor megfordultam már itt. A konkrét megkeresés egy volt csabai csapattársam, dr. Nagy Sándor révén jött. A vízilabda egy családias sportág, tehát a klubvezetőket, a klubban dolgozó embereke, az előző edzőt, Kádár Józsi bácsit is ismertem, ő nekem az utánpótlás válogatottban volt edzőm. Itt a konkrét kapcsolatfelvétel június közepén történt, utána felgyorsultak az események.

 

– A felnőttek programja hogyan áll össze, és mikor kezdődik a bajnokság? Mi a terv, mondjuk úgy, hogy a rajtig?

 

– A felnőttek hosszabb pihenőt kaptak, mivel az ő bajnokságuk fejeződött be a legkésőbb. Velük jövő hét végén egy péntek-szombati csapatépítő összetartással, és edzéssekkel fogjuk elkezdeni a szezont. Az ő programjuk úgy néz ki, hogy szeptember közepén, ha sikerül, egy szlovákiai nemzetközi tornán fogunk részt venni. Szeretném, ha el tudnánk utazni, mert a csapatépítést az szolgálná a leginkább, és szakmailag is erős torna lenne. Nem mondok még csapatokat, meg helyszínt se, mert még nem száz százalék sajnos. A szövetségből azt a tájékoztatást kaptam, hogy szeptember vége előtt biztosan nem fog még elkezdődni a bajnokság, a világbajnokság miatt most ez csúszik. Így a klubok többet tudnak készülni az elkövetkezendő bajnokságra.

– Az is fontos, hogy a csapat tavaly folyamatosan harcban volt az aranyéremért. Idén, vagy ebben a szezonban mire számítatok?

Tavaly volt még egy nagyon furcsa helyzet. Az előző csapatommal korábban játszottam az YBL-ben, aztán az utolsó három hónapra be kellett ugranom, mint felnőtt edző. Pont a békéscsabai mérkőzésen debütáltam, és ott a Csaba le is győzött minket eggyel. Összességében azt látni kell, hogy az OB/I B-s, tehát a másodosztályú sorozat nagyon megerősödött, és kiegyenlítetté vált. Nagyon sok pesti tradicionális klub itt is elindítja a saját csapatát, és a tehetségesebb fiatalokat, akiknek dupla terhelést szeretne adni, illetve több játéklehetőséget, visszajátszatja ide. Tehát nem levéve a terhet a fiúk válláról, úgy gondolom, hogy a negyedik hely is egy erőn felüli teljesítmény volt. Idén a szakmai stáb és a klubvezetés elvárása is az, hogy a felsőházba, tehát az egy-nyolcba jusson újra a Csaba, és itt konzerválja a helyét az elkövetkezendő években. Azt tudni kell, hogy a bajnokságnak lebonyolítása speciális, tehát sokkal nehezebb oda bekerülni az első nyolcba, mint a végén jó eredményt elérni. Ott bármi lehet. Azt mondom, hogy jussunk az egy-nyolcba, aztán lehet a további mérkőzésekre készülni.

 

Megosztás:

Címke: , ,