Debreczeni Dezső: A sokéves munkánk kezd beérni

Budapesten rendezték meg a kick-box világbajnokságot a közelmúltban. A 7.Tv Kezdőkör című műsorában Debreczeni Dezső világbajnokkal és Bálint Zoltán bronzérmes versenyzővel beszélgetett erről Szegedi Zsolt műsorvezető.

 

– Dezső, téged utoljára elég régen láthattunk a küzdőtéren.

 

Debreczeni Dezső: – Már kilenc éve csak edzőként vettem részt versenyeken. A világbajnokságon kettős szerepben voltam jelen. Két regisztrációs kártyám is volt, egy edzői, meg egy versenyzői. Nagyon-nagyon jó volt így visszatérni. Pozitívak voltak az élmények, és az emlékek is kavarogtak bennem, úgyhogy feltöltött a világbajnokság.

 

– Említetted, hogy kilenc évvel ezelőtt küzdöttél utoljára tétversenyen. Mit kellett most tenned, hogy újra versenyezhess? Milyen értéke van ennek a világbajnoki címnek a többihez képest?

 

Debreczeni Dezső: – Igazándiból a felkészülésem intenzívebben nyár óta zajlott. A fiúkkal egész nyáron készültünk az Utánpótlás Európa-bajnokságra. Velük futottam, az állóképességi edzéseket megcsináltam, és egy komoly felkészülési edzőtáborban is voltunk. Tatán volt az edzőtábor, ahol szintén a mostani versenyzőimmel tudtam készülni erre a világbajnokságra. Hogy milyen értéke van számomra? Nagyon jóleső érzés, hogy újra számított rám a szövetségi kapitány, hogy újra tudtam edzeni, hogy újra belekerültem ebbe a légkörbe. Nyilván az a 25-26 év nem múlik el nyomtalanul, amit ebben a közegben töltöttem, és ezt tudtam kamatoztatni ezen a világbajnokságon is, aminek nagyon-nagyon örültem.

 

–       Zoli, te egy bronzérmet szereztél ezen a világbajnokságon. Hogyan indultál neki a versenynek? Mivel lettél volna előtte elégedett? És hogy jött ki ez az egész?

 

Bálint Zoltán: – Eszméletlenül boldog vagyok, hogy el tudtam érni ezt a harmadik helyezést a felnőttek között. A felkészülés szerintem nagyon jól sikerült. Volt egy-két sérülés, de azokat szerencsére le tudtam küzdeni. Tudni kell, hogy év közben több súlycsoportban is indulgattam. A 89 kg nem az én súlycsoportom eredetileg, hanem eggyel feljebb lévő súlycsoport, de megpróbáltam a versenyzést itt is, és szerintem sikerült helytállnom. Sajnos belázasodtam a versenyen, pont az egyik meccsem előtt, és ez nagyon rosszul érintett. Nem tudtam nagyon fókuszálni így az ellenfelemre. Az első két menetben fej-fej mellett haladtunk, de aztán a végére sikerült fölém kerekednie. Nem éreztem nagyon a távolságot, a lábamat nem tudtam használni úgy, ahogy én szerettem volna, és a gyorsaságom sem volt a legjobb. De én ennek az eredménynek is nagyon örülök.

 

 

– Ki volt ez az ellenfél, akivel küzdeni kellett?

 

Bálint Zoltán: – Az ír Robbie Cuffe. Még életemben nem találkoztam vele. Ő egy meglepetésember volt a súlycsoportban, de nagyon erős volt.

 

– Ha nem vagy beteg, akkor lehetett volna esetleg fényesebb is ez az érem?

 

Bálint Zoltán: – Igen, én úgy éreztem, hogy ha sokkal jobb a fókuszálási képességem, és egészséges vagyok, jobban ott vagyok fejben is, akkor ez a pár pontkülönbség a javamra is billenhetett volna.

 

– Dezső, a tanítványod sikerét hogyan értékeled?

 

Debreczeni Dezső: – Roppant elégedett vagyok az ő teljesítményével, és a másik két versenyzőm teljesítményével is, Opauszki Dáviddal és Csák Bencével. Ők ketten is jól bunyóztak. Bence a későbbi győztessel küzdött az első körben, és szoros meccsen, de sajnos kikapott. Dávid egy török versenyzőtől kapott ki. Nyugodtabb küzdőelemmel akár tovább is juthatott volna. Zolinak ez az érme nagyon értékes számunkra, mert a csapatnak ez az első felnőtt érme. A sokéves munkánk kezd beérni. Ezek a junior versenyzők most már „oda tudnak szagolni” a felnőttek közelébe, és helytállnak. Ha Zoli nem lett volna lázas, akkor biztos, hogy sokkal jobban tudott volna koncentrálni, és akár győzhetett is volna, és vb döntőt is játszhatott volna. De abszolút nem vagyok elégedetlen, és tényleg azt gondolom, hogy az egész évi felkészülésének ez volt az eredménye, ez volt a díja, ez a felnőtt vb bronzérem.

 

–       Van még egy megyei versenyzőnk, a füzesgyarmati Vida Balázs, aki két ezüstérmet szerzett.

 

Debreczeni Dezső: – Gyerekkora óta ismerem Balázst, figyelemmel kísérem az ő pályafutását. Nagyon jó versenyzőtípus. Plusz 94 kilogrammban indult, egy borzasztó nehéz súlycsoportban, ráadásul két kategóriában is, light-kontakt és kick-light kategóriában. Azt tudni kell, hogy a felnőtt világbajnokságot nem így rendezik. Általában úgy, hogyha ezt a két szabályrendszert különválasztják, és két különböző ország rendez versenyt, de most sajnos a másik ország lemondta ennek a szerezését, így Magyarország ezt is felvállalta. Ez Balázsnak nem kedvezett. Nagyon sok mérkőzése volt, és azért light-kontakt és a kick-light kategória nagyon-nagyon kemény küzdelem. Sajnos megtörtént az is, hogy egy nap vívtak két döntőt. Én azt hiszem, hogyha legalább egy nap pihenője lett volna, akkor komoly esélyei lettek volna arra, hogy megszerezze a világbajnoki címet.

 

– Zoli, mit jelent az, hogy itt Budapesten rendezték ezt a világbajnokságot, neked, mint magyar versenyzőnek? Ez adott némi pluszt?

 

Bálint Zoltán: – Fantasztikus érzés volt a hazai közönség előtt küzdőtérre lépni. Én minden egyes pillanatát élveztem, amennyire tudtam, a mérkőzésemnek. Nagyon sokat ad az, hogyha itthon vagyunk, és szinte az összes néző nekünk szurkol, és bátorít arra, hogy te nyerjél a végén.

Megosztás:

Címke: , , ,