Békéscsaba anno – Egy csabai török cukrászról

Jóval a 150 éves török hódoltság után, az első világháborúban az orosz fronton harcoló török hadsereg tagjai, a harc végeztével próbáltak visszajutni hazájukba. Sokan sikertelenül, hisz Brassónál tovább nem juthattak. A török hadsereg egyik tagját pont Békéscsabára vetette sorsa.

Jóval a 150 éves török hódoltság után, az első világháborúban az orosz fronton harcoló török hadsereg tagjai, a harc végeztével próbáltak visszajutni hazájukba. Sokan sikertelenül, hisz Brassónál tovább nem juthattak. A török hadsereg egyik tagját pont Békéscsabára vetette sorsa. Neve hallatán – Kadri Izmail Dag – a csabai hatvan éven felüliek emlékezetében talán megjelenik a Kadri cukrászüzlet. E kis történet az itt rekedt hajdani török katona életéről szól.

Egy hírlapíró 1933 kora tavaszán betért fiainak keleti csemegét vásárolni Kadri állomás-közeli boltjába. Egyedüli vásárló volt, így aztán beszédbe elegyedett a bajszos törökkel, aki tört magyarsággal mesélt neki az életéről.

Kadri Izmail Dag 1882-ben született Sztambulban (Isztambul). Ott élt, amikor az első világháború minden sztambuli törököt a Boszporuszhoz hívott, ahol angol-francia csapatok akarták bevenni az ősi Bizáncot. Ott harcolt ő is, csillogó szemmel mesélte, hogy visszaverték az ellenséget. Aztán az orosz frontra került. Amikor béke lett, vágyott vissza Sztambulba, de nem sikerült visszamennie, Brassónál nem engedték tovább. Békéscsabára jött, először a Rokka (Kötöttárugyár) mellet tákolt össze egy kis fabódét, ott árulta cukorkáját, amit a lakásán készített. Szomorkásan mesélte, hogy keserves volt a küzdelme a létért, magyarul nem tudott és állandóan kínozta a honvágy. Üszkübben felesége és két gyermeke várta haza, de ő itt rekedt.

Lassan megtanult magyarul, kapcsolatba került a Budapesten élő törökökkel és Újpesten még két másik üzletet nyitott. Békéscsabán is felvirult a bolt, volt üzlete az Andrássy úton, a Szent István téren, és épített egyet az állomás mellett, abban az időben, amikor rövid ideig nyolc török is élt itt, akik azonban szétszéledtek. Ő viszont itt maradt, ide kötötte új felesége, egy szentesi magyar asszony (törökországi felesége meghalt, ottmaradt fia és egy leánya).

Kadri Izmail Dag Csabán egyedült fordult szent áhítattal Mekka felé, egyedül olvasgatta a Koránt. Ahogy mesélte, idehívta egy honfitársát, Isa Abdullahot Újpestről, de ő sem sokáig maradt, hazavágyott a karcsú minaretek városába, a csodálatos szépségű Sztambulba.

Késő délután lett, a hírlapíró eltette a jegyzetfüzetét. Kadri a török cukrász kikísérte alkalmi vevőjét az ajtóig. A nap már vörös fénnyel hunyt le az ég nyugati permén. A csabai török távol hazájától aztán áhítatosan imába kezdett: Kulhu vallahu ehat…

A csabaiak befogadták a török cukrászt, cukorkakészítőt, aki az ipartestületnek is tagja lett. A helyiek szívesen vásárolták keleti csemegéit, süteményeit, a törökmézet és a fagylaltot is.

A sorok írójaként magam is emlékszem, milyen volt az 1950-es évek elején Kadri cukrász üzlete az Andrássy út-Munkácsy utca sarkán lévő épületben. Emlékszem a nagybajszos tömzsi tulajdonosra, amint nagy késével szeletelte a törökmézet, vagy ahogyan bőséges adagokat mért ki a fagylaltos tégelyből a gyerekek kezébe.

A cukrász megbékélt sorsával, 50 évet élt itt családjával. Hitét megtartva, 82 évesen hunyt el, 1970 tavaszán. A vasúti temetőben, síremlékén díszként domborodik a török félhold a csillaggal. Felesége 1982-től nyugszik mellette.

Gécs Béla

Megosztás:

Címke: