Az ember- és főként a gyermekélet tipikus jelenetei ágyazódtak állati zűrzavarba – dinamikus és humoros darabot írt és rendezett Kolozsi Angéla, amelyet a hétvégén mutattak be Békéscsabán, a Napsugár Bábszínházban - írja a Magyar Idők. Bábok, bábmozgatók és „valódi” emberek a színen, egy túlságosan is rendezett legénylakás, amelyet két házi kedvenc közreműködésével végül már alig ismerünk fel – és összesen két színész felelős mindezért. Gyorsan röpülő percek, némi nevelődéssel és sok kacagással.
Lássuk, mi is történik a színpadon. Ügyesen kettőzött játékot látunk: két házi kedvenc, Tódor és Klotild, valamint a két gazdi (utólag derül ki, hogy testvérek) párhuzamos és egymásból következő csetepatéját. Gyula, a megállapodott, rendszerető könyvelő okos és fegyelmezett kutyájával él egy háztartásban – ezt az idillt bontja meg Böbe, aki elkényeztetett, hencegő nyulát tukmálja rá bátyjára, meghatározatlan időre. A két testvér habitusa között nyilvánvaló a különbség: a megfontolt Gyulának (Balázs Csongor) szöges ellentéte a szélvészkisasszony Böbike (Szőts Orsi megformálásában). Gyula lakása, amelyben az események zajlanak (a szó szoros értelmében) – meglehetősen szűkös, ám rendkívül praktikusan berendezett: minden bútordarabnak, ceruzának, tárolónak pontos helye és funkciója van.
Tódor mégis jól érzi magát ebben a kicsinyke szobában: gazdájának való szófogadásáért cserébe élete viszonylagos nyugalomban telik, gazdája beszél hozzá, és hétvégén kirándulni is elviszi. Személyiségük gyakorlatilag hasonló. Ugyanúgy, mint Böbe és Tilda esetében, csakhogy ott két szeleburdi, rendetlen, vidám, és kétségkívül izgalmasabb karakter együttéléséről beszélhetünk. Megjelenésükkel már eleve felborítják a rendet, s noha Tódor minden erejével igyekszik úrrá lenni viszolygásán, a pohár lassan mégiscsak betelik nála is, amikor kettesben marad a lakásban a nyúllal. Ezt a folyamatot részletezi az előadás, nem kevés humorral és pedagógiai szándékkal.
A Szőts Orsi és Balázs Csongor által megformált testvérpár és házi kedvenceik kalandja a felnőtteknek is szól.
A darab nem titkolja, hogy tanítani akar, ha mégoly mókásan is teszi: a kutya karaktere végig a rendíthetetlen okosság-komolyság kimozdíthatatlanságában marad, míg Tilda, a bohó és szépségverseny-díjnyertes nyúllány az összes hibát elköveti, amit egy ilyen helyzetben lehetséges, fittyet hányva a jó modorra, és visszaélve a vendégjog adta privilégiumokkal. Ennek ellenére azt mondhatjuk, hogy mégis csak ő megy át változáson a történések során: a történet végére ugyanis megtudja azt, hogy lehetséges úgy is élni, hogy közben meghitt, biztonságos a viszony a gazdával, ráadásul rendet rakni is megtanul. Szép példázat ez a fegyelmezettség hasznáról, de jól esett volna egy kis felszabadító lazulást látni a kutya szigorú életelvein is. Hasonlóképpen nem tűnik eléggé indokoltnak a címadás sem, hiszen sem az ebcsont (beforr), sem a nyúlcipő(t húzni) áttételessége nem köszön vissza egyértelműen az előadásból. (Legalább egy szójátékot megérdemelt volna.)
A mese attól is különlegesen érdekes, hogy több szálon és szinten kapcsolódik más szövegekhez, és ilyen módon a felnőtt befogadónak is pluszélményt nyújt. Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy magához az édenkerti történethez hasonlítható az alapsztori: a fegyelmezett okosságért kiszámítható nyugalom a fizetség, s az ez ellen való lázadás beláthatatlan következményekkel járhat. De könnyen ideidézi Babits Mihály Ádáz kutyám című versét is: „Tudod, hogy itt valaki hatalmas / gondol veled, büntet és irgalmaz, / gyötör olykor, simogat vagy játszik, / hol apádnak, hol kínzódnak látszik.”
Mindent egybevetve, a frappáns bábfigurák (Rumi Zsófi munkái), a sokarcú színészi játék, a mindig találóan megszólaló zene, illetve a vidám köntösben tálalt életviteli tanácsok miatt is rendkívül izgalmas, szép bábos előadás élményét vihették magukkal a zsúfolásig telt terem kicsiny és nagyobb nézői. És visznek majd a továbbiakban is, hiszen innentől már repertoáron a darab, november hátralevő részében például szinte mindennap látható lesz.
