Móricz Zsigmond egyfelvonásosaiból összeállított komédiát mutat be március 1-jén a Jókai színház Tege Antal rendezésében. A Szerelem a nyolcvanas évek kopottas művelődési házainak lakodalmába kalauzol vissza. A cseppet sem szemérmes, ízes tájszólással színpadra vitt, fékezhetetlen humorú darabban több korosztály szerelme elevenedik meg Kovács Edittel, Fehér Tímeával, Liszi Melindával, Nánási-Veselényi Orsolyával, Bartus Gyulával, Csomós Lajossal, Katkó Ferenccel, Gerner Csabával és Szabó Lajossal a főbb szerepekben.
A színen megjelenik a „bárhol máshol szívesebben lennék” morcos figurája, aki végül a legtovább marad, a kiöltözött nagyasszony, az igazi hosszú hajú vagány, a jó kedvű felszolgáló, az elszabadult rokon és a mérhetetlenül boldog, csinos ifjú pár is a rocker vőlegénnyel – azaz valóban a ’80- as évek tipikus lakodalmaiban megjelenő karakterek sorakoznak fel a rekeszizmokat komolyan próbára tevő komédiában.
– Ez egy szórakoztató előadás, de azért próbáltam egy-egy komolyabb jelenetet is beletenni, ahol konkrétan a szerelemről, vagy a szerelem hiányáról, annak az esetleges kudarcairól van szó. Végiglengi minden egyes jelenetet a szerelem kérdése – fogalmazott Tege Antal.
Móricz Zsigmond magánéletében meghatározó szerepet töltöttek be a nők, a nagy érzelmek, ezért meséli el nekünk olyan behatóan és mégis viccesen, realitásaiban ábrázolva a szerelmet ez a darab.
– A szerelem az egy olyan egyetemes érzés az emberiségben, ami nagyon sok mindent takar. Benne van az élet, benne van a halál, benne van a félelem – számos emberi érzelmet foglal magában, amelynek a felmutatása nagyon gazdag tud lenni – jegyezte meg Kovács Edit, Jászai Mari- díjas színművész.
Az élet egyik legmeghatározóbb érzését pedig mi tudná még inkább kifejezni mint a tánc, a mozdulatok.
– A lakodalomhoz, mint szertartáshoz igazodtunk a munka folyamán. Szép feladat volt, hogy azokat a hangulatokat belevigyük ezekbe a klipszerű koreográfiákba, amelyek jellemzőek volt akkor, és talán még ma is a lakodalmakra – mondta el Katona Gábor, Harangozó Gyula-díjas koreográfus.
Mindemellett a sajátos, de inkább csak jóleső, megnevettető társadalomkritika is tetten érhető a darabban, amelynek tehát a legfőbb célja a szórakoztatás.
