A parasztság tárgyi világában minden tárgynak van a használati mellett esztétikai funkciója is, ez utóbbi jelentősége azonban tárgyféleségenként változik. A díszítettség elsősorban az ünnepekhez, szokásokhoz, jeles alkalmakhoz kapcsolódó tárgyak jellemzője, de természetesen a mindennap használt tárgyak, eszközök között is vannak díszítettek. A békéscsabai népi kultúra legdíszesebb darabjai a faragott-festett bútorok mellett a népi textíliák.
Békéscsabára érkezésük idején a szlovákok fejlett szövőkultúrával rendelkeztek. A 19. századtól már eladásra készítettek tömegárut, amit sokszor kereskedők útján értékesítettek. Az 1860-as évektől országos jelenség, hogy a gyári textíliák megjelenésével a háziszőttes rangját vesztette. Egy évtizeddel később, az országosan elterjedő népművészeti mozgalmak nyomán, Békéscsabán is újraéledt a szövés gyakorlata. A lányok-asszonyok Bartóky László szolgabíró 1870-es évektől induló szövőtanfolyamain gyarapították szövés tudományukat. Hogy az 
eredetiség ne vesszen el, helyi motívumokat gyűjtöttek, ezek alapján új motívumokat terveztek és terjesztettek, ismertté téve a csabai szőtteseket országos kiállításokon. A háziipart a 19. század végére kiszorította a gyáripar, de Békéscsabán még a 20. század első évtizedeiben is tovább éltek a népi textilművesség hagyományai. A háziszövés a 20. század 40-es éveitől szorult teljesen háttérbe, ekkor már csak zsákokat és rongyszőnyegeket szőttek a csabai asszonyok.
A háziszövés legjelentősebb alapanyaga a kender és a pamutfonal volt, illetve gyakorta e két anyag együttes alkalmazásával szőtték a vásznat. A különböző minőségű vásznakból más-más textíliák, abroszok, viseleti darabok, törülközők, függönyök, lepedők, zsákok készültek.
A Grin Igor békéscsabai gyűjtése nyomán a Munkácsy Mihály Múzeumba került abrosz szép példája a szlovák asszonyok ügyességének. A háziszövéssel készült abroszt kizárólag ünnepi alkalmakkor használták, talán ezzel magyarázható, hogy ilyen szép állapotban maradt meg. A textília történetéhez hozzátartozik, hogy készítője lánykorában kezdte el szőni, és másfél év múlva, már férjhezmenetele után fejezte be. Nagy és időigényes munka volt, mert a szőtt mintát nem pálcikával, hanem gyufával szedte fel. A piros, sárga és kék színű geometrikus és stilizált szíveket ábrázoló szedettes mintázatú abrosz érdekessége, hogy keskenyebb szélein a készítő megörökítette a házasulók nevét és a dátumot: Bada Zuzanna R. P. 1881 és Lopusny Mátyás R. P. 1881.
A családban nagy becsben tarthatták, mert több generáción át továbbhagyományozták. Mindig az új házasulók kapták meg, mindaddig, amíg utolsó használója a múzeumnak nem adta.
Martyin Emília
néprajzos muzeológus
