2016-ban és 2017 januárjában több, komoly földrengés rázta meg Olaszország középső tartományait. Habár a földrengés epicentruma távol esett a Kárpát-medencétől, hatásai nálunk is jelentkeztek. Az olasz földrengések után Doboz környékéről érkezett bejelentés, hogy egy hasadékra bukkantak faültetés közben. Az első szemlék során nyilvánvalóvá vált, hogy rendkívüli jelenségrők van szó, ezért a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársai felvették a kapcsolatot az osztrák Alpen Universität-tel, akik egy korábban indult kutatási program miatt ismerték a területet.
"A dobozi masszívumról (terra irrealitis doboziensis) vagy mindannyiunk által közismert nevén a Békés-Dobozi Magasföldről eddig is sejtettük, hogy számtalan érdekességet rejt még magában" nyilatkozta a kutatás vezetője, az osztrák dr. Otto von Schatzkammer. Artur Plötzlich, 1914-ben megkezdett, de az I. világháború miatt be nem fejezett doktori disszertációjához kötődő kutatómunka keretében került sor a dobozi hordalék- és cseppkőbarlangrendszer feltárására a Munkácsy Mihály Múzeum, az osztrák Alpen Universität és a Dél-Alföldi Hagyományőrző Barlangász Egyesület szakembereivel. A barlang szájának beomlása Kr. e. 1450 körül történhetett, amikor kitört, illetve szétrobbant Szantorini vulkán, ami a minószi civilizáció hanyatlását is okozta az Égei-tengeren.
Mi is az a hordalékbarlang?
A hordalékbarlangok kevésbé népszerűek és ismertek, mint hegyvidéki társaik. Történetük a nagy folyószabályozásokat megelőző időkbe, egészen a jégkorszak kezdetére nyúlik vissza, amikor még a folyók áradása révén sokasodtak az Alföldön, a Dél-orosz Sztyeppén és Európa más síkvidéki tájain. A folyók által lerakott iszapos hordalék rendkívül gazdag szerves hulladékban. A szerves anyagok bomlása közben különböző gázok szabadulnak fel, melyek az iszapban felhalmozódnak. Az így kialakuló gázbuborékok a még lágy hordalékban találkoznak és összeolvadnak, melynek során különböző méretű és formájú barlangok alakulnak ki.
Bizonyos, kevésbé szerencsés esetekben a felhalmozódott gázok a felszínre törnek, melyeket sajátos böffenő hang kísér. Gyakran hallani ilyen böffenéseket a Körösök mentén is, nyári táborozások, horgászások közben. Szerencsére sokkal ritkább jelenség, hogy a már összeállt, hatalmasra duzzadt buborékok jussanak a felszínre. Egy ilyen alkalom emlékezetét őrzi a Viharsarok egyetlen "vulkánkitöréséről", 1815-ben készült feljegyzések is.
A feltárások meglepő eredményeket hoztak: 2017. április 1.-ére virradó éjjel pirkadó reggelén (nagyjából dél körül) a múzeum kutatói 12 eddig ismeretlen őskőkori barlangrajzot hoztak a felszínre. Soha ennyi barlangrajzot nem hordtak még ki a föld alól – nyilatkozta a helyszínre siető osztrák szakértő, Gertrud Gerschli. A barlangrajzok mindegyike egy eddig ismeretlen őskori, helyi kultúrától származhat.
- A feltárt képek alapján feltételezhetjük a Minotaurus monda békés megyei eredetét – jelentette ki az egyik alföldi hagyományőrző barlangász. E feltevést indokolttá teszi a kiterjedt barlangrendszer, valamint az elszórtan megtalált őstulok-csontok és emberi maradványok is.
A dobozi festmények adhatták a mintát
A feltárt képek – állítják a szakemberek – mesteri kivitelezése mintaképen szolgálhatott a Franciaországban és Spanyolországban talált amatőr őskori festők számára. A dobozi munkák speciális eleme, hogy színhasználatukban és a bitumen használata révén kapcsolatba hozhatóak Munkácsy Mihály képeivel is. Jogosan vetődik tehát fel a gondolat, hogy nagy festőnk alkotómunkássága során egy ősi, némileg elfeledett békés megyei tradíciót ápolt csupán.
